Völgyesi Gabi 8 nap múlva életet ad második gyermekének! Ebben a blogbejegyzésben elolvashatjátok, hogyan készül a nagy napra, milyen kétségei és gondoltai vannak a célegyenesben!

A Mamas & Papas nagyon szurkol Gabinak, hogy minden a lehető legnagyobb rendben legyen majd a szülésnél:)


Az utolsó pillanatok kétségei
 

Pár nap múlva – elvileg január 28-án – az orvosom javallatára, programozott császármetszéssel, megérkezik hozzánk Kovacsics Eliot, Martin kistestvére.

Hogy fel vagyok-e készülve? Nem tudom… Kiságy beszerzése, ruhácskák fertőtlenítése, induló vitamin-, pelenkaszett beszerzése, kórházi cuccaim összeállítása folyamatban van, de a tárgyi részletektől eltekintve a lelki felvértezettség még várat magára.
Persze szuper lesz – tényleg az lesz! — egyszer csak –, négyen az élet, de az elején a folyamatos alváshiány, a magamra fordított idő zéró mivolta – nincs színház, nincs mozi, nincs olvasás, nincs tanulás, nincs fellépés, nincs barátnőzés, nincs családozás, nincs tornázás, vagy csendben bámulás magam elé – egy lehelletnyit zombivá fog tenni.

De nem panaszkodok, mert ez a dolgok rendje, ha nem én látnám el a kis drágámat, a kötődésünk bánná, azt pedig semmiért nem adnám. Mellesleg rendkívül aktívan mozog, kitámasztja magát, tágítja a lakását, úgyhogy – az egyébként szerintem szép, formás áramvonalasan előre gömbölyödő – hasamon hol szarvacskák képződnek, vagy simán amorf lesz.

Az élet apró(?) kihívásai

A rendszeres tornámnak is megvan az eredménye. Szerintem jó kondiban vagyok, nem fognak ki rajtam a mindennapok, Martin emelgetése… Bár nemrég egy vidéki koncertünkön, ahol guggolásból egyszerűen csak fel akartam állni, elsőre – komoly erőfeszítésem ellenére – sikertelenül visszahuppantam. Aztán újból nekiveselkedve – hiszen mégsem énekelhetem végig guggolva a koncertet – vállalhatatlan arckifejezésem és a gravitációval folytatott több másodperces küzdelmem árán sikerült a művelet.

Ismét homo erectus lettem.

Még pár napig Martinka a központ…

Eliot érkezéséig természetesen Martinka volt az össznépi karácsonyi ünneplés középpontjában, ráadásul a szülinapja január 10-re esik, úgyhogy – amíg anya a fellépések alkalmával úszik végig képzeletben, a végtelen csillagtengereken, addig – Martin a végeláthatatlan ajándéktengerében úszkál hetek óta és imádja őket…
És közben beszél és utasít: anya játyunk ( játsszunk!), apa vissa most! (vissza játszani! -ha el találnánk menni-), Jajtiné én házsikóm fel! ( Martinsátorházikóját állítsuk fel!), “dideót nézsek” (videot szeretnék nézni magamról anya/apa telefonján!).
Martin továbbra is nagyon szociális lény, szeret bölcsibe járni, vagy hosszú időn át nagyszülőkkel, nagynénikkel, nagybácsikkal lenni. Mindez engem jó érzéssel tölt el, hiszen a családtaggal töltött óra, vagy akár több nap, egy-egy izgalmas kaland és tanulás neki, más környezetben, különböző személyiségtípusok és szokások között… és mindenhol persze egy a lényeg: szeretet és játék mindenek felett.