Talán semmi nem volt annyira félelmetes és misztikus a babázós korszak elején, mint a szobatisztaság kérdése. Komoly félelmek, izgalmak és legendák veszik körül ezt a kérdéskört (is), hiszen minden szülő, ha lehet, minél előbb szeretné szobatisztaságra szoktatni csemetéjét, és nemcsak kizárólag azért, mert a sokak által használt eldobható pelenka drága és környezetszennyező, hanem mert a szocializáció egyik mérföldköve, valamint előfeltétele annak, hogy az óvodai beilleszkedés zökkenőmentesen megtörténjen. A szobatisztaság két lépcsőben zajlik általában: először a nappali szobatisztaság alakul ki, azaz az ébren töltött időben a kisgyerek tud szólni, jelezni, hogy WC-re kell mennie, majd később alakul ki az éjszakai szobatisztaság, az az időszak, amikor már alvás alatt sem pisil be a kisgyerek (vissza tudja tartani, vagy felébred rá és szól). Szerencsés esetben a két lépcső szorosan egymás után alakul ki, kisebb ráhagyással. Azt mondhatjuk általánosságban, hogy a nappali szobatisztaság 3-4 éves korra kell, hogy stabilan kialakuljon, míg az éjszakai szobatisztaság 4-5 éves kor körül valósul meg maximálisan.
Természetesen, mint minden gyermekfejlődéssel kapcsolatos folyamatban, itt is lehet korábban vagy picit később is a normális intervallum, de azt tudni kell, hogy ha nagyon nehezen alakul ki a szobatisztaság (főként a nappali), akkor az valamilyen diszfunkciót jelez, így érdemes szakemberhez fordulni. De mivel is segíthetjük elő a szobatisztaság kialakulását.
Szobatisztaságra nevelés
Odafigyelés, odafordulás
Léteznek már olyan módszerek, amelyek arra alapoznak, hogy ha a babának kiforrott napi rutinja van, és az anyuka kellőképpen oda tud figyelni a babára, akkor el lehet csípni azokat a pillanatokat, amikor éppen pisil vagy kakil, így már akár bilire, WC-re is lehet szoktatni. Ha már tud ülni a baba, és tudjuk, hogy kakilni készül, akkor érdemes bilire, WC-re ültetni, így hamarabb köti össze a kisgyerek a WC-vel, bilivel az ürítést.
Bilire vagy WC-re ültessük a babát?
Egyes gyerekek kifejezetten irtóznak a WC-től, míg mások nem hajlandóak bilire ülni. Már 2 éves kor körül érdemes elővenni a bilit, ismerkedni vele, illetve WC szűkítő segítségével a WC-re ültetni a gyerekeket, hogy kiderüljön, vajon ő milyen típusú lesz, melyiket fogja jobban preferálni.
Legyen néha pelenka nélkül a baba
Ha van rá mód, már egészen pici korban hagyjunk alkalmat arra, hogy a baba pelenka nélkül lehessen. Ideális időszak erre a nyár, amikor amúgy is meleg van. Elég egy kis bugyi (lehet kevésbé elegáns is, mint a mi példánk :-)) vagy kis nadrág, és így nagyobb az esély arra, hogy a kisgyerek szólni fog, ha WC-re kell mennie.
Hagyjunk időt, ne sietessük a szobatisztaságot
Semmiképpen ne próbáljuk meg erőltetni a szobatisztaságot. Minden gyereknek meg van a maga ritmusa, ezt a folyamatot nem lehet kívülről siettetni. De ha hagyjunk időt és módot arra, hogy a bilin vagy a WC-n ücsörögjön (akár mesélhetünk is közben), akkor megbarátkozik ezekkel az eszközökkel és nem mumus lesz a gyermek életében, amely minden alkalommal szorongással tölti el. Ne forogjon a család élete a szobatisztaság kérdése körül, mert a görcsösség könnyen visszájára fordulhat.
Az éjszakai szobatisztaság kialakuláskor fontos, hogy gondoskodjunk a gyermek ágymatracának tisztaságáról, ezt matracvédőkkel, gumis anyagú lepedőkkel könnyen megtehetjük, így egy-egy baleset során hamar tisztává tudjuk varázsolni az ágyat.
Írta: Dobos Andi
Képek forrása: Luma Babycare, Mamas & Papas