Azt hiszem, hogy a legendát, miszerint a dackorszak 2 éves kortól 4 éves korig tart, mi megdöntöttük. A kislányom nyáron betöltötte az egyet, és utána elszabadult a pokol. Persze nem mondom, hogy csak rossz pillanataink voltak, és a dacos őrült makacsságot is hívhatnám úgy, hogy az én kislányom nagyon tudatos, és amit megtervez, azt véghez is viszi, de sajnos nem tudok mindig ilyen pozitív lenni ezt az időszakot illetően. Mielőtt előmászott a dackorszak és semmit sem kímélve megtámadott bennünket, imádtunk kimozdulni. Legyen az hordozó, babakocsi, vagy egy kis kocsikázás, mindet nagyon élveztük és nagyon szerettük a kislányunknak megmutatni az új helyeket, amiket mindig szépen, csendben (!), érdeklődve bámult. Akár öt-hat órát is elvoltunk a városban úgy, hogy ő csak csücsült a babakocsijában és pillantgatott ki a világba.

Na, régi, szeretett babakocsink maga lett a dackorszak első számú ellensége. Egyszerűen nem volt hajlandó utazni benne, ha pedig valamilyen csoda folytán ott maradt a helyén, pár perc elteltével önmagát kicsavarva, hátrafelé hajolva kalimpált felém a gyerek, saját nyelvén valami olyasmit ordítva, hogy asszony, egy métert sem megyünk tovább, látni akarlak, vegyél fel, cipelj! Így hát új megoldás kellett, mégpedig azonnal.

Mindig a mélyponton szokott jönni a segítség az égiektől, mert az egyik ilyen extrém kiakadása után jött szembe a neten a Cybex Eezy S Twist babakocsi. Már csak a fotót látva egyből rákattintottam, mert a babakocsi egyszerű, de nagyszerű kinézete azonnal megtetszett, de amikor megláttam, hogy fordítható ülése van, azonnal beleszerettem. Olyan volt számomra, mint az éhezőnek egy falat kenyér, rögtön elképzeltem, hogy a hosszú, nyugodt, élvezetes városi sétáink hamarosan vissza fognak térni, hiszen itt a megoldás.

Amikor beszereztük a saját Cybex Eezy S Twist babakocsinkat, már az jó jel volt, hogy a kislányom magától elkezdett belemászni. Nem volt sírás, nem volt elrohanás, csak simán bepattanás, övbecsatolás és suhantunk. Először csak előrefelé nézett az ülés, meglepetésnek szántam, hogy megfordítom. Az ülés alatti gomb segítségével magam felé fordítottam az ülést és a kislányom annyira ledöbbent, hogy nem tudta abbahagyni a mosolygást. Nagyon jó volt az az új élmény, hogy mostantól simán beszélhetek hozzá, miközben sétálunk a városban, vághatom a hülye fejeket, játszhat a kezeimmel, mesélhetek neki arról, hogy miket látunk, és mindezt úgy, hogy közben nézhet engem, ami által a dackorszak is visszahúzódott, mert a kislányom látja, hogy nincs egyedül. A sírásnak esélye sincs, hiszen egyből megnyugodhat, mert ott vagyunk vele.

Már több hónapja nyúzzuk a babakocsit. Egyedüli dolog, amit első látásra kifogásoltam benne, hogy a lábrésze nincs meghosszabbítva – emiatt aggódtam, hogy nem lesz-e kényelmetlen a lányomnak üldögélni benne, de annyira élvezi a láblógatást, hogy ez az aggodalmam az első alkalommal, amikor beleült, elszállt. A háttámlája könnyedén leengedhető, így nagyon kényelmesen alhat benne a baba. Egyszerűen összecsukható, kis helyen is elfér, így az autókázásaink során is vihetjük magunkkal a babakocsit, hogy aztán azzal folytathassuk az utunkat, amikor kiszálltunk. A váz strapabíró alumíniumból készült, könnyen elszlalomozgatunk a budapesti forgatagban vele, de a sok lépcső sem akadály, mert még úgy sem nehéz felemelni, hogy a 12 kilós gyerek benne csücsül.

Azoknak ajánlom, akik sokszor róják a várost és szintén kihívást jelent számukra a dacosság sötét korszaka, ezzel a babakocsival sok őszhajszálat lehet megspórolni és sok mosolyt lehet begyűjteni. Ezt garantálhatom.

Még több esernyő babakocsiért látogassatok el a webshopba vagy ugorjatok be valamelyik üzletbe!

Írta: Dodó