Legalább fél évig anyatej, aztán jöhetnek a gyümölcsök, zöldségek pép és főzelék formájában, a glutén- és a tejtermékek fokozatos bevezetése, majd apró, szilárdabb falatkák, 1-1 étkezés teljes kiváltása – ahogy a nagykönyvben meg van írva, én is így indultam neki Vili táplálásához. Aztán jöttek sorban a váratlan fordulatok…
Anyatej vs. tápszer
Ebben sem vagyunk egyformák, és ezzel nincs is semmi baj – én az anyatejes táplálást választottam, és szerettem volna, ha ez minél tovább, de legalább az első hat hónapban sikerül. Annak ellenére, hogy minden lehetséges módszert és praktikát kipróbáltam, sajnos ez az időszak nálunk rövidebb ideig tartott. El kellett fogadnom, hogy tápszeres pótlásra van szükség. Az első „pofon” – és persze újratervezés, új kellékek beszerzése.
Szerencsére a szükséges kiegészítőkből hatalmas a kínálat, így a beszerzés könnyen ment.
Pépes ételek
A tápszerre való átállást követően hamarosan kezdődhetett elsőként a gyümölcsök – alma, őszibarack – kóstoltatása is. Lelkesen vágtam bele, gondoltam, ezzel nem lehet gond, hiszen finom, édes ízük tetszhet a babának. Hát Vilinél nem így lett. Aztán következtek az étlapon a „biztos” befutók: sárgarépa, édesburgonya, cékla, stb., de a helyzet ezekkel sem változott.
Pedig próbáltam mindent: reszeltem, sütöttem, pároltam, turmixoltam, külön-külön és együtt, tápszerrel keverve és vízzel, fűszerekkel és azok nélkül, baba- és felnőtt kiskanállal, cumisüvegből, frissen és fagyasztóból kiolvasztva, állva, ülve, az ölemben, az etetőszékben, a pihenőszékben, csendben és énekelve, hidegen, langyosan és melegen, apával és más családtagokkal, legalább 10, különböző márkájú üveges bébiétellel, és még sorolhatnám. Szóval épp csak hogy fejen állva nem próbálkoztam, az eredmény mindig ugyanaz volt: max. egy mini falat, de általában még eddig sem jutottunk el. Erőltetni nem akartam, így is sokszor csak sírás volt a vége. Szóval amellett, hogy a kóstoltatást napról napra stresszesebb feladatnak éltem meg, tolongtak a kérdések a fejemben: mit rontottam el, állhat-e bármi baj a háttérben, és egyáltalán, hogyan és mikor lesz ebből „rendes” evés?
Darabos ételek
Szerettük volna, ha az evést Vili közös, szociális tevékenységként tanulja meg, így a kezdetektől részese volt a családi étkezéseknek. Elsősorban mivel a fogacskák nála viszonylag későn kezdtek jelentkezni, a félrenyelés veszélye miatt elvetettem, hogy a mi tányérunkból kóstoltassam – egy darabig legalábbis. Egyre egyértelműbb jelei voltak ugyanis, hogy a „felnőtt” falatok érdeklik, így tettünk egy próbát (nem pépes állagú, de puha falatokkal). És csoda történt: az addig mindent elutasító Vili sorra kóstolgatta a darabos ételeket és a legtöbbet szívesen el is fogyasztotta. Tulajdonképpen a BLW (baby-led weaning), vagyis az igény szerinti hozzátáplálás lényege is ez, miszerint így a babának lehetősége van szabadon választani a különböző formájú, színű, állagú, illatú ételekből, és a szájba vétel után az ízekkel is ismerkedhet.
Szóval Mamik, bár ez csak a mi hozzátáplálós történetünk, a lényeg, hogy ne aggódjatok, ha nem minden úgy és akkor történik, ahogy másoknál szokott, minden megoldódik!
Ha a babátok etetéséhez szükségetek lenne bármire, nézzetek körül webshopunkban!
Írta: Zsófi
Írta: Zsófi