Trend

Anyukának lenni csodálatos, a legjobb!

A leggyönyörűbb érzés számomra amióta élek, hogy lassan öt hónapja a karjaimban tarthatom a kisfiamat, akit előtte kilenc hónapig óvtam a pocakomban ( bevallom néha kicsit sajnálom is, hogy nincs már odabent, mert életem leggyönyörűbb, legerőteljesebb időszaka volt. Komolyan, néha olyan életerőt éreztem  magamban, hogy hegyeket tudtam volna megmozgatni).

13606774_927475024046273_8194882082408934835_n

Fotó: Nánási Pál

Büszke vagyok arra, hogy édesanya lehetek, hogy egy ilyen csodálatos kisfiú anyukája vagyok. Imádom a kihívásokat, amelyekkel nap, mint nap szembesülök, s imádom, hogy ösztönösen próbálok megoldani minden helyzetet.

Természetest szülést tervezgettem, s kitartóan hittem és bíztam abban, hogy  sikerülni is fog. A kilenc hónap alatt minden nap foglalkoztatott a gondolat, hogy vajon milyen lesz, mennyire fogok megijedni, bepánikolni az első fájásoknál, mennyire leszek kitartó, emlékezni fogok-e a kismamajógán tanultakra és persze arra, hogy milyen érzés lesz először megérinteni a kisbabám arcát, kezét, picurka testét .

_mg_0765

Fotó: Nánási Pál

Nos, a vágyam a teljesült. Nátán természetes úton jött a világra, és én ott akkor olyat éreztem, amit nem is próbálok szavakkal leírni, mert úgyis lehetetlen.:)) Egy dologban viszont biztos vagyok, számomra a szülés egy csodálatos élmény minden nehéz pillanatával együtt.  Csodálatossá tette az, hogy a szerelmem és az édesanyám végig erőt adtak nekem, hogy olyan szakemberek vettek körbe akikbe teljes mértékben megbíztam, és Nátán, aki minden szenvedésemet kitörölte a fejemből azzal, hogy felsírt.

img_4481

Napok, inkább hetek kellettek ahhoz, hogy úgy igazán tudatosuljon bennem, a kisfiam most már itt szuszog mellettem, ő most már itt van és ez visszafordíthatatlan. Természetesen azóta is rendszeresen vannak olyan pillanataim, amikor meghatódom és ismét leesik, hogy ez az egész nem egy álom, hanem nagyon is a valóság.

Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az első hat hét igen gördülékenyen ment, persze azért nálunk is voltak megoldhatatlannak látszó szituk, de valahogy hamar túltettük magunkat azon, hogy éjszaka akár többször is fel kell kelnünk, vagy azon ,hogy az elején a szoptatás bizony iszonyú fájdalmas is tud lenni.

Ehhez persze kellett némi segítség is. Egy igazán ösztönös és segítőkész apuka, aki végig megpróbált laza és nyugodt maradni, azt mutatva felém, hogy minden a legnagyobb rendben van és a nagymamik, akik minden pillanatban azt lesték, hogyan tudnának engem tehermentesíteni.

img_4534

Nátán lassan (dehogy lassan, nagyon gyorsan:)) öt hónapos és büszkén jelentem: egy hihetetlenül kiegyensúlyozott kisfiú, aki mosolyogva alszik el és mosolyogva ébred, aki boldogan mosolyog vissza a kis babakocsijából, ha az utcán séta közben valaki ránk köszön. Ha össze is vesznek a pihenőszékén lógó rakétával, minden nap meg tud neki bocsátani és boldogan újrakezdeni a játékot. Nem tudom kire ütött, de egy biztos: állandóan a figyelem középpontjában szeretne lenni, és ha sikerül kivívnia magának (és hát miért ne sikerülne?) meg is hálálja azt óriási mosolyokkal, nevetgéléssel, és hosszú-hosszú köszönőbeszéddel.

Sok puszi, Adél:)

watch Split film now