Mindig is tavasszal és nyáron éreztem magam elememben, de amióta gyerekem van, ha lehet, még jobban várom, hogy jöjjön a meleg. Amikor hidegebbre fordul az idő, jönnek a szeles-esős, szürke, nyirkos és hideg napok, és vele együtt a minimum fél óráig tartó felöltözködés, és a mindennapi fejtörés arról, hogy aznap mit csináljunk.

Mert ugye jó időben nem kérdés, hogy irány a szabad levegő, játszóterek, kirándulás, csavargás, biciklizés, és megannyi kültéri program, míg rossz időben, amikor beszorulunk a lakásba, bizony egy 2,5 évessel már komoly fejtörést okoz, mivel is szórakoztassam őt és magamat. Mert bizony önző módon már az is szempont, hogy én is jól érezzem magam, miközben a gyerekem leköti magát vagy éppen együtt mélyedünk el valamiben.

Kisvárosban élünk, a lehetőségek finoman szólva meglehetősen szűkösek, tehát egy rövid, biciklizéssel, motorozással egybekötött sétát feldobni már komoly művészet, mert bejártuk a város minden zegét-zugát. Így komoly fejtörést okoz, hogy a téli időszak unalmasabb napjait mivel dobjuk fel, összegyűjtöttem hát, melyek azok a programok, amelyek kifejezetten élvezetesek a már nagyobbacska gyerekeknek és szüleinek is.

Nem csak könyvmolyoknak

Könny szökik a szemembe, amikor arra gondolok, Polli hogy imád könyvtárba járni. Irtó büszke vagyok rá, hiszen ha volt valami, amiben nagyon reménykedtem, amikor még csak pocakban gömbölyödött, hogy ő is annyira imádjon könyvet olvasni, nézegetni, mint én. Szerencsére a mi kisvárosi könyvtárunk messze földön híres arról, hogy nemcsak gyerekbarát könyvtár, hanem egyenesen bababarát is, külön a csöppöknek berendezett kis sarok várja a könyvekre áhítozó anyukákákat és gyermekeiket is.

Babzsákok, kisgyerekek méretéhez szabott ?babapolc?, plüssök, kanapé, aranyos dekoráció és tündéri könyvtáros nénik, akiknek mindig van egy-két jó szava a picikhez, meg a felnőtt társaságra kiéhezett anyukákhoz is. Még az is elnézik mosolyogva, ha az amúgy tündéri aranyos és jól nevelt kislányom néha hangosabb a  kelleténél, ha éppen könyvtornyot halmoz a lapozgatókból és ha néha átszökik a felnőtt részlegbe. Az meg hab a tortán, hogy Polli be is iratkozhatott másfél évesen, így saját olvasójegye, olvasónaplója van, amiket elteszek majd emlékbe. Ha tehetjük, minden héten megyünk, olvasgatunk, nézelődünk, és kölcsönzünk könyveket, ezzel is megtanítva azt Pollinak, hogy a könyv érték, és vigyázni kell rá.

Budapesten rengeteg gyerekkönyvtárat találtok, például ezen a linken. De a Pagony Könyvesboltok is remek szórakozási lehetőségeket nyújtanak.

Babák és mamák, ha összejönnek

Viccesen szoktam mondani, hogy antiszociális anyuka vagyok, de mindig rájövök, hogy csak ezt hiszem magamról, mert ha valóban így lenne, akkor biztos messze elkerülném azokat a lehetőségeket, ahol a hasonszőrű anyukákkal és gyerekeikkel találkozhatnánk, ez pedig nincs így, sőt! Valóban nem azért járunk Pollival játszótérre, parkba, egyéb helyekre, hogy ?csordákba? verődve mi anyukák kivesézzünk minden gyerekkel kapcsolatos témát vagy éppen azt, aki nincs ott ? mert ettől tényleg irtózok, de hetente 1-2 alkalommal tényleg jólesik Pollival a helyi baba-mama klubba ellátogatni, ahol Polli remekül eljátszik, lefoglalja magát, addig mi anyukák picit szusszanhatunk és beszélgethetünk bármiről, ami jól esik.

De ha úgy van, még beszélgetni sem muszáj, mert tudjuk, hogy fél óra üresjárat is micsoda pihentető tud lenni annak, aki egész nap a gyerekeivel tölti a napot. Már mászó babákkal is érdemes ilyen babaklubot felkeresni, hiszen a játékokkal gazdagon berendezett szoba/terem telis-tele van felfedezni valókkal, nagyobb gyerekeknek pedig remek lehetőség arra, hogy kvázi bölcsi/ovi előtt a kortársaival nagyobb létszámban találkozzon, és megtapasztalja, milyen az, amikor osztozni kell a játékokon. Mi szülők pedig remek alkalmat kapunk arra, hogy tapasztalatokat, tippeket gyűjtsünk gyereknevelés, gondozás terén. A mi helyi kis babaklubunkban szoktak szervezett programok is lenni, például meglátogatta már védőnő, pszichológus a csoportot, mindig van közös Mikulás és farsang vagy éppen kézműves foglalkozás. Nem utolsó sorban pedig Polli mindig nagyon jól érzi magát, így megyünk, amikor csak mód van rá.

Itt országos szinten vannak kigyűjtve a különböző Baba-Mama Klubok!

Csak a zene és a tánc?

Ha van program, amit kisgyerekkel nem szabad kihagyni, azok a zenés/táncos foglalkozások. Ma már több, szervezett keretek között működő foglalkozás érhető el, természetesen csak akkor, ha az adott városban, településen ezt valaki csinálja. Polli még járni sem tudott, de már járunk ilyen foglalkozásokra, ahol ölbeli mondókákat, dalocskákat tanultunk, zenéltünk, játszottunk, és az alig 1 éves gyerekem szinte itta a mondókákat, otthon is kifejezetten igényelte, hogy eljátsszuk azt, amit a foglalkozáson ?tanultunk?.

Ráadásul megvásárolhatóak a foglalkozásokhoz kapcsolódó verseskötetek, melyek – így másfél év távlatából – a legjobb befektetésnek bizonyultak, rongyosra lapozgattuk őket, és Polli boldogan idézi fel a bennük tanult mondókákat, irtó édesen mondja, és mutogatja őket.

A zenés Kerekítő foglalkozásokról, amit az ország több pontján is megtaláltok, itt kaptok több információt.

Bármi lehet tuti program, ha akarjuk

Ha van valami, amit megtanultam, amióta gyerekem van, hogy ami nekem program, az nem biztos, hogy a gyerekemnek is és vice versa. A vásárlás csak úgy szórakozás Pollinak max. 15 percig, ha kap valamit, ami lefoglalja, mert különben a legegyszerűbb, napi szintű bevásárláshoz is minimum 2 ember kell. Ez lehet a telefonom, egy kifli vagy egy szórólap, éppen mi köti le. Hiába készülünk fel, és hozza a kis ridiküljét, megtömve apró kacatokkal, a boltban rögtön minden más izgalmasabbá válik, így mi úgy szervezzük ? ha tehetjük ? hogy nélküle vásárolunk.

De ami számomra volt meglepő, hogy Polli számára kifejezetten szórakoztató program felfedezni a város nevezetességeit (például a helyi várat és benne a maketteket, babákat), ami mellett én már érdektelenül elmennék, az a gyereknek csupa izgalom, és felfedezni való kaland. Adventi időszakban számos program várta a gyerekeket, nem mindegyik kifejezetten kicsiknek való volt, mégis amire csak lehetett, elmentünk, mert a legtöbb gyerek kifejezetten élvezi a nyüzsgést, most pedig a helyi újságot és a helyi hírportálokat, közösségi oldalakat böngészem lehetőségekre vadászva. Ha pedig végképp nincs ötletem, és mindenképpen kimozdulnánk, akkor a helyi busszal teszünk egy-két városkört, garantált a siker:)

Játsszunk, játsszunk valamit?

Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy megyeszékhelyen vagy a fővárosban élünk, akkor adott a lehetőség, hogy játszóházba menjünk gyermekünkkel, amikor már végképp nem tudjuk mivel lekötni figyelmét, mert körülbelül 2 éves kortól már valóban igazi élményt jelent a kisgyerekeknek a csúszdákkal, golyófürdőkkel, mászófalakkal, hálókkal zsúfolt ?dimbulda?, ahol valóban mindent szabad, ahol a rohangálásért, ugrálásért nem szidás jár, sőt, egyenesen javasolt!

Ha még otthon vagyunk a kisgyerekünkkel, akkor nyert ügyünk van, mert délelőttönként kifejezetten a mini korosztályt várják a játszóházak (van ahol hetente egyszer ingyenes is, érdemes tájékozódni), viszont legyen gyanús, ha óvódás, iskolás korú csemeték ugrabugrálnak a kicsik körül, mert előfordulhat, hogy éppen beteg vagy gyógyulófélben lévő gyerekekkel (hiszen mit keres óvoda-iskolaidőben a játszóházban?) leszünk összezárva, és ugyanúgy mi sem menjünk betegen ilyen közösségbe, mert magas a fertőzés átadásának a kockázata. Nálunk vannak alkalmi vagy vándor játszóházak is, én még nem fedeztem fel őket, de egy ingerszegény kisvárosban minden alkalmat érdemes megragadni, amivel beszínesíthetjük a gyerek hétköznapjait.

 Az 5 legjobb játszóház Budapesten!

Ezt a posztot Dobos Andrea írta, aki az egyik nyertese a ? Keressük a Mamas & Papas Kismama bloggerét ? pályázatunknak. Fogadjátok szeretettel:)