Utolért, amitől rettegem! 

Mostanában sokszor felébredünk éjszakánként. Én azelőtt nagyon jó alvó voltam, de Áronnal együtt megtanultam azt is, hogy mindent meg lehet szokni.

Persze be kell vallanom, némi irigységgel hallgatom azokat a szerencsés kismamatársaimat, akik arról mesélnek, hogy a babájuk átalussza az éjszakát. Nálunk ilyen az elmúlt 9 hónapban még nem nagyon fordult elő. Folyamatosan dolgozom a praktikákon, hátha egyszer majd valamelyik annyira beválik, hogy egy szép napos délelőtti órán én fogom Áront ébresztgetni, nem éppen úgy ahogy általában ő szokott engem a sötét hajnalokon, amikor a síri csendet az egyre hangosodó eeee EEEE babahangjaival töri meg.

Tippek az altatáshoz

Folyton azon töröm a fejemet, hogy ? én nem csinálok jól valamit ?, és közben próbálom a tapasztaltabb mamáktól hallott, jól ismert tanácsokkal is vigasztalni magamat. Sokan mondják, hogy ? a fiúk általában sokkal rosszabb alvók, mint a lányok ?, és ? 1 éves korukra ezek a problémák már általában elmúlnak ?, vagy ? az anyatejes babáknál ez sokszor előfordul ? …stb. A lényeg, hogy ezek egyike sem oldja meg a pillanatnyi problémáinkat. Így ha azt szeretném, hogy reggelente ne csak a testem ébredjen fel, és ne csak az pizsamás árnyékom végezze gépisen a délelőtti teendőket, akkor a túlélés érdekében saját módszereket kell kidolgoznom az éjszakai nyugodt pihenés érdekében.

1.      Ismerni kell a babát

Szerintem mindenekelőtt látnunk kell azt, hogy nincs általános recept, mert minden kisgyerek más és más. Inkább próbáljunk időt és energiát szentelni arra, hogy megismerjük a babánkat. Vagyis nem kell elkeseredni akkor, ha egy-egy tanács nálunk nem válik be. Nem mi csináljuk rosszul, hanem egyszerűen talán a mi kis manónk mást igényel.

2.      Kell a rendszer és a szertartások

Mivel még nincs időérzékük a kisbabáknak, ezért fontosnak érzem, hogy különböző olyan fix támpontokat építsünk be a kis napirendjükbe, amelyek segítik őket a tájékozódásban; tudják, hogy mi után mi fog következni, és így rendszerességet tanuljanak, ami ilyen pici korban egyenlő a biztonság érzésével. Ilyen pl. az esti játék Apával, a fürdetés, a szopi, a könyvnézegetés, az énekelgetés stb., vagyis a megszokások. Szerintem még az is fontos, hogy ezeket nem kell ?túljátszani?, akkor is jó Anyuka vagy, ha nem feltétlenül szakszerű babamasszázzsal kényezteted picit, hanem csak gyengéden játszol vele, simogatod lefekvés előtt és segítesz neki abban, hogy lassan ráhangolódjon az esti pihenésre.

3.      Alvóka

Talán azoknál a kisbabáknál, akik cumiznak ez máshogy van, de nálunk cumi hiányában a puha, szőrös, lapos alvókák váltak be. Áron olyan aranyosan tudja gyűrögetni, rágcsálni a kis mackóit mielőtt mély álomba szenderülne. Érdemes belőlük több garnitúrát is beszerezni, mert bizony elég gyakran tisztításra szorulnak. Én még arra szoktam figyelni, hogy az alvókák a kiságyban lakjanak ezzel is azt sugallván Áronnak, hogy az ő feladatuk inkább az elalvásban való segítség, nem pedig csak úgy simán a játék.

Alvássegítő kis figuráinkat itt találjátok

4.      Ne hagyjuk sírni, inkább próbáljuk megfejteni, hogy mi a baj

Az összes praktikám közül ezt a legnehezebb kivitelezni, pedig ebben hiszek a legjobban. Mi tagadás, az éjszaka közepén, amikor a babára felriadva én is alig tudom, hogy merre hány óra van, elég nehéz türelmesen a probléma megoldásra fókuszálni, pedig tapasztalataim szerint megéri. Ilyenkor én mindig arra gondolok, hogy Áron biztos nem velem akar kitolni, hanem valami baja van. Ha pedig megtaláljuk a problémát, akkor gyorsan mehetek vissza én is a jó meleg ágyikóba. Szóval, ha egy kis ölelgetés, ringatás nem segít, akkor jönnek a jól bevált módszerek: szopi, pelus csere, orrszívás és mostanában a fogzási fájdalmakat csillapító szerek persze csakis a gyerekorvos ajánlásai alapján.

5.      Ne aludjon velünk a baba

Én úgy látom, hogy a baba és a szülők éjszakai nyugalmát is az szolgálja legjobban, ha külön ágyban alszanak. Lehetnek persze kivételek, és amikor már sokadszorra ébred fel éjszaka az anyuka szoptatni, akkor egyszerűbb maga mellé venni a picit, de ezektől eltekintve szerintem a rendszer érdekében az a legjobb, ha a baba megszokja, hogy külön alszik. Én már csak praktikus szempontból sem tartom jónak, ha folyton felébresztjük egymást a forgolódásainkkal. Egyszóval ha valamiért végül mégis a mi ágyunkban köt ki végül a baba, akkor én igyekszem mindig visszabotorkálni vele a saját szobájába, még ha ez sokszor elég embert próbáló feladatnak tűnik is.

6.      Fontos a nappali nyugodt alvás

Furcsa, de úgy látom, hogy Áron minél hosszabban és nyugodtabban szunyókál napközben, annál békésebb és eseménytelenebb alvásra számíthatunk éjszaka. Vagyis nem szabad szerintem leértékelni a nappali alvás jelentőségét. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy innentől minden anyuka igazítsa napközben az életét a baba alvásához, ha nyugodt éjszakát szeretne, de szerintem érdemes törekedni arra, hogy a picúrnak lehetőség szerint legyen alkalma nappal is valamennyi időt háborítatlanul, békésen szunyókálni. Persze a babák alvási szokásai és igényeik is különbözőek lehetnek, de én például Áronnal azt tapasztaltam, hogy a babakocsis vagy az autós szunyókálás nem annyira pihentető neki, mintha a saját szobájában, megszokott körülmények között aludna egyet.

A türelem, az odafigyelés és a sok sok szeretet persze alap, de hát én elképzelni sem tudom, hogy is lehetne haragudni még akár egy átvirrasztott éjszaka után is a kisbabámra, amikor reggel ilyen édesen ébred. Nem hiába egy anyukát egy babamosoly tényleg mindenért kárpótol.

Ezt a posztot Tabajdi Ildikó írta, aki az egyik nyertese a ? Keressük a Mamas & Papas Kismama bloggerét ? pályázatunknak. Fogadjátok szeretettel:)