Amikor még nincs a családban gyermek, teljesen más szűrőn látjuk a világot, érthetetlennek vagy éppen idegesítőnek tarthatunk olyan szokásokat, melyeket sok kisgyerekes anyukáknál tapasztalhatunk.

Tudom, mert én is kikerekedett szemmel vagy éppen értetlenül figyeltem a kismama barátnőimet, vagy olvastam cikkeket a csajos magazinokban a játszótéri anyukák sajátos viselkedéséről. Lehet viccesen felfogni, megsértődni, de tudomásul kell venni, hogy egy kisgyerek mellett óhatatlanul is felvesszük azokat a szokásokat, amelyektől gyermektelenként kirázott a hideg. Ma már jókat nevetek az elveimen, amiket akkor állítottam fel, amikor még gondolatban sem volt gyerekem, a „na majd én megmutatom, lehet ezt normálisan is csinálni” eszménykép akkor foszlott köddé, amikor megtudtam, hogy kisbabát várunk.

Többes szám

Ha van valami, ami kiakasztja a nagy többséget, az nem más, mint az anyukák fejedelmi többese. „Ma jó nagyot aludtunk.” „Már kinőttük.” „Már járunk.” Igen, tudjuk, hogy a gyerekkel az első években szoros szimbiózisban élünk, ezért áll rá a szánk a többes számra, meg a mi-re. Nagyon harcoltam ez ellen, de önkéntelenül rááll a szám, így sokszor én is növök, szépen eszem és nagyot alszom a környezetem nagy derültségére.

Gügyögés

Sarkalatos kérdés, hiszen logopédus vagyok. Szépen, magyarosan, helyesen kell a gyerekhez beszélni. De van egy gomb rajtam, ami automatikusan gügyögő, nyávogós hangnembe kapcsolt ha babusgatom Pollit. Nem harcolok ellene, ez így természetes.

Mindent beborító babadolgok

Soha nem jártam még olyan kisgyerekes lakásban, ahol ne gyerekdolgok, játékok lettek volna minden sarokban. A terhességem előtt lett kész a lakásunk felújítása, élveztem, hogy mindennek helye van, ami természetesen a baba érkezésével borult: itt egy pelenka, ott egy ruhaszárító, amott egy kosár játék, a fürdőszobában már nem a piperedolgaink, hanem Polli fürdős játékai kaptak fő helyet, és természetesen a konyha is egyre inkább játszótérré alakul, ami nekem garantálja a nyugodt, fél órás főzést. Már nem izgat, hogy mindenhol babadolgok vannak, bár egy-egy, padlón felejtett Lego darab fájdalmas tud lenni.

Délben még pizsamában

Sosem voltam olyan típus, aki sokáig képes reggel az ágyban pihenni és a déli ebédhez pizsamában kikászálódni. De kisgyerek mellett előfordult már, hogy arra eszméltem az ebéd elkészítése közben, hogy még mindig a pizsama van rajtam. Amikor kismama voltam, elképzeltem, micsoda trendi anyuka leszek, aki magas sarkúban, mindig talpig sminkben megy le a gyerekkel a játszótérre vagy csak sétálni egy kicsit. Hamar sutba dobtam ezen elképzelésemet, volt, amikor az itthoni kényelmes mackómban rohantam le a nyűgös gyerekkel egyet játszani mert egyszerűen arra már végképp nem volt idő, hogy kiválasszam gondosan az aznapi szettemet. Bevallom, titokban élvezem is…

Kozmetikus, fodrász, az vajon mi?

Szerencsére kisgyerekes anyuka az én drága jó kozmetikusom, akivel már csak gyerekrendezvényeken találkozunk és bár semmiféle szemrehányást nem vélek felfedezni a szemében, mégis mindig kínosan magyarázkodom, hogy nem lettem hűtlen hozzá, csak éppen az egyszerűbb utat választom: itthon gyorsan elvégzek magamon minden szépészeti beavatkozást, amit csak időm és kedvem enged. Azért azt be kell vallanom, hogy ajándékba kaptam egy kényeztető kezelést, és míg Polli az apukájával édes kettesben töltötték az egész napot, rajtam egy team dolgozott, hogy szép és kisimult legyek. Napokig szárnyaltam tőle.

Rémálom telefonálás

Tegye fel a kezét, aki le tudott bonyolítani egy két percnél hosszabb telefonbeszélgetést egy kisgyerekes édesanyával! Na ugye, hogy nem? Talán ez volt számomra a legérthetetlenebb furcsa szokás ha kismamákról volt szó: mintha konferenciabeszélgetésbe kezdtünk volna én a barátnőm és barátnőm kisgyereke. Néha már azt sem tudtam, hogy ki kihez szólt, és ki volt zárva, hogy csajos vagy pletykázós beszélgetést folytassunk le telefonon, vagy ha már itt tartunk, akkor személyesen is. A „Képzeld, megismerkedtem egy új pasival. Ühüm, szuper, na és mesélj – tedd le azonnal azt a távirányítót” szóval mit is mondtál, milyen a pasi „nem megmondtam, hogy nem szabad abból a fiókból kivenni semmit – hol is tartottunk- úristen, mássz le onnan de íziben” beszélgetések hamar kedvemet szegték, de ma már tudom, hogy nagyon nehéz úgy beszélgetni valakivel ha éppen körülöttem van egy másfél éves.

Iszi, mámmá és társai

A minap egy logopédus kolléganőm szidott le nagyon, amikor meghallotta, hogy a kislányom italáról úgy beszélek, hogy „iszi”. És milyen igaza van, ebből is látszik, hogy nem szakemberként neveljük a gyerekeinket, hanem elsősorban anyaként. Mert valóban nem tanácsos a gyereknek a bébinyelven elfogadott kifejezéseket mondani, azaz lehet, hogy ő iszi-nek tudja még mondani, de mi nevezzük a nevén, innivalóként hívjuk, így tanulja meg a nevét helyesen. Tudom ezt a józan logopédus eszemmel, de annyira megszoktam, hogy iszi-ként kéri az innivalót, hogy önkéntelenül kiszalad a számon: Kérsz iszit? Nehéz tudatosnak lenni, mert néha olyan édes kis neveken nevezi meg a tárgyakat, dolgokat, hogy önkéntelenül úgy kezdjük mi is nevezni, de nem is kell feltétlenül mereven ragaszkodni ahhoz, hogy mindent a nagykönyv szerint csináljunk. Csak élvezzük, hiszen hamar elmúlik ez az időszak is!

Ezt a posztot Dobos Andrea írta, aki az egyik nyertese a ? Keressük a Mamas & Papas Kismama bloggerét ? pályázatunknak. Fogadjátok szeretettel:)