Karrier és /vagy baba? Lehetek jó Anyuka úgy is, ha a babázás mellett dolgozom? Nem fogok ártani kisbabámnak akkor, hogy időként megosztom a figyelmemet közte és a munkám között? Ezek olyan kérdések, amelyek szerintem sok hozzám hasonló Mamát foglalkoztatnak, és talán velem együtt ők sem ismerik a válaszokat. Én is csak a túlélési stratégiámat tudom megosztani, hátha hasznos lehet a hasonló cipőben járó, nap mint nap vívódó Anyukáknak.

1. Boldog Mama = Boldog Baba

Napjaink ?babázós szakirodalmában? annyit olvasni erről a ?jó kapcsolat titkát? jelentő alapfeltételről, hogy én már nem is részletezném tovább. Bár úgy gondolom (talán kissé konzervatív módon) hogy, azért ne próbáljuk az önmegvalósításunk minden próbálkozására ráhúzni ezt az általános tanácsot, mert a babának bizony vannak alapszükségletei, amelyekről nem szabad elfeledkeznünk, még akkor sem, ha éppen gőzerővel dolgozunk saját boldogságunkon, mondván hogy ez is a baba érdekét szolgálja. Ilyenkor szerintem meg kell állni egy percre, hátra lépni és onnan megnézni, hogy tényleg jó lehet-e ez a megoldás a babának.

2. Kompromisszumos megoldások

Sajnos vannak, akik kénytelenek visszamenni dolgozni már pár hetes, hónapos baba mellett, és számunka nem nagyon van választási lehetőség. Ilyen helyzetekben nehéz okosnak lenni, de az összes többi Anyukának, akik önszántukból döntenek a karrier folytatása mellett, szerintem lehetőséghez mérten érdemes átgondolniuk a kompromisszumos megoldásokat (pl. részmunkaidő, távmunka stb.) addig, amíg a baba még intenzíven igényli a Mama közelségét.

Úgy gondolom, hogy ebben az időszakban nagyon nehéz 100% helyt állni otthon és a munkában is egyszerre úgy, hogy közben valaki ne sérülne. Amit megtanultam, hogy a maximalizmusból sajnos muszáj feladni valamennyit ebben az időszakban. Be kellett látnom, hogy a korábbi menedzseri élettempó, a kötetlen munkaidővel, az utazásokkal, az estékbe nyúló megbeszélésekkel nehezen összeegyeztethető egy kisbabával, így nekem is váltanom kellett.

A mostani munkakörömet nagyrészt távmunkában el tudom látni, ami szerintem a legjobb ?Anya-barát? megoldás. Olyan kár, hogy a cégek nagy része, még nem ismerte fel ennek a foglalkoztatási formának az előnyeit. Én próbálom úgy időzíteni a ?munkaidőmet?, hogy az összhangban legyen a baba alvásával. Bár már megtörtént az is, hogy úgy dolgozgattam a gépemen, hogy ő közben édesdeden aludt a hátamon a hordozóban, ami a 10 kilójával elég fárasztó, szóval nem csinálunk belőle rendszert.  Ha aznap nincs segítségünk, akkor igyekszem semmit nem megtervezni előre, mert Áron tuti megtorpedózza, ezt már megtanultam. Vagyis, ha irodai dolgom van, vagy időponthoz kötött megbeszélésem, akkor a nagyszülők segítségét szoktam kérni néhány órára.

3. Racionális szervezés

Annyi jó dolog van a világban, ami egyszerűbbé teheti az életünket, és ezeknek a szerepe szerintem felértékelődik akkor, amikor az időnkkel kell sakkoznunk. Mielőtt elkezdtem volna ismét dolgozni már a baba mellett, akkor én például átgondoltam, hogy a mindennapjaim során mire megy el sok feleslegesnek tűnő idő, és mit lehetne gépesíteni vagy automatizálni ezekből. Anélkül, hogy reklámot csinálnék bármelyik gyártónak, de így találtam rá arra a szuper turmixgépre, ami párol is. A bébiételek készítése (mindig friss alapanyagból) pedig így pofon egyszerű és gyors lett. Rájöttem még arra is, hogy aki a szárítógépet feltalálta, az egy zseni volt. Ezek persze csak példák, de szerintem időnként tényleg érdemes megnézni, hogy mivel is töltjük az időnket, mert az biztos, hogy soha nincs elég belőle, és ha megtehetjük, akkor inkább fordítsuk arra, ami tényleg értékes nekünk.

4. Értékes időtöltés a babával

Mi tagadás, a napi 24 órás babagondozás mellett nagyon jól esik valami mást, agyilag is több kihívást jelentő munkát csinálni, még akkor is, ha az Anyaság minden pillanatát élvezem. Én az eddigi tapasztalok alapján, úgy látom, hogy szellemileg némileg felfrissülve sokkal értékesebben tudom Áronnal tölteni azt az időt, amikor együtt vagyunk. Ez pedig szerintem sokkal többet használ neki, mint ha fásultan, depressziósan üldögélnék csak mellette a játszószőnyegen.

5. Igyekezzünk feltöltődni mi is

Nálam a rosszkedv, a stressz és a depresszió tuti ellenszere a mozgás. Egy kis babakocsis séta vagy kocogás a szabadban mindig segít feltöltődni. A tavaszi napfény szinte hívogat, hogy töltsünk minél több időt a szabadban. Most pedig, hogy már Áron egyre aktívabb, indulhatnak a játszóteres programok, ami egyben társasági esemény a Mamának és a Babának is.

6. A babának is jó, ha időnként más vigyáz rá

Az nem kétség, hogy az Anyuka az elsődleges a baba életében. Ő jelenti az állandóságot, a biztonságot. Az azonban, ha időnként mást is lát maga körül, mint non-stopban az Anyukáját, az szerintem egyáltalán nincs rá rossz hatással. Sőt én úgy látom, hogy még használ is neki. Áron például láthatóan örül annak, ha a nagyszüleivel lehet. Látom, hogy velük egészen máshogy játszik, és persze mást is enged meg magának, mint velem, de hát szerintem erre mind szüksége van a kiegyensúlyozott lelki fejlődéséhez. Az, hogy érzi, mások is szeretik őt, csak segíti a felnőttek, idegenek világában való eligazodásban. Én úgy látom, hogy mióta nem kizárólag velem tölti a napjait, azóta nyitottabb lett némileg a világra, és nem fél úgy az emberektől sem.

7. Figyeljünk a kisbabánkra

A következő nehéz próbánk Áronnal majd a közösségbe szoktatás lesz, amit nem sietnék el addig, amíg meg tudjuk oldani máshogy családon belül, de azt már most látom, hogy nagyon szereti a gyerekeket és szerintem előbb vagy utóbb ő maga fogja jobban igényelni a társaságukat. Ami fontos szerintem, hogy folyamatosan figyeljük azt, hogy ő miként reagál a körülötte zajló változásokra, mert Ő a LEGFONTOSABB!

Áron érkezésével rengeteg dolgot megtanultam. A legfontosabb, hogy Anyukának lenni szuper jó dolog, de óriási felelősség is. Többé már nem csak rólam van szó, ezért próbálom az életemet úgy rendezgetni, hogy az tényleg mindkettőnknek jó legyen. Mit is mondjak, most már átérzem, hogy ez egy élethosszig tartó kihívás, aminek minden pillanatát érdemes megélni.

Ezt a posztot Tabajdi Ildikó írta, aki az egyik nyertese a ? Keressük a Mamas & Papas Kismama bloggerét ? pályázatunknak. Fogadjátok szeretettel:)