Vannak dolgok, amikről nem nagyon beszélünk és vannak, amikről még csak nem is nagyon gondolkodunk. Nekem mostanában mégis gyakran eszembe jutott, hogy régen vajon hogyan kezelték azokat a kihívásokat, amelyekkel mi mostanában próbálunk megküzdeni nap mint nap. A pelenkával és a szobatisztaságra való szoktatással kapcsolatos kérdések lényegében az emberiség kezdete óta jelen vannak az életünkben, csak a válaszlehetőségek változtak. Ahogy elkezdtem utána olvasni a témának, érdekes volt látni például, hogy korszaktól függően, a gyapjú vagy len pelenka alternatíváját jelenthette egy állati bőrdarabba csomagot fűcsomó vagy egy levélbe csomagolt túrószerű, tejmaradvány is. A történelem tud elég bizarr dolgokat produkálni, igaz?!
Az 1800-as évek vége, az 1900-as évek eleje
Bármennyire is próbáltam kutakodni, ennél korábban nem nagyon találtam tényszerű szakirodalmat a témában. Valószínűleg a korabeli történetírók sem tulajdoníthattak túl nagy jelentőséget a témának, vagy pusztán csak szemérmesek voltak. Kit tudja. Amit viszont találtam az az, hogy az 1800- as évek végén, az 1900-as évek elején a csecsemők általában Európában és Észak Amerikában vászonból, pamutból, flanelszerű vagy bármilyen rendelkezésre álló anyagból készült, négyzet alakú pelenkát viseltek, amit a két oldalán egy biztosító tűvel rögzítettek. Innen származik a rajzfilmekből jól ismert pelusos baba ábrázolása is. Az első gondolat, ami a fejembe ötlött, hogy mennyire embert próbáló feladat lehetett a korabeli Anyukáknak tisztítani ezeket az anyag darabokat. Nos, ők egyszerűbben megoldották a problémát, mert a simán csak nedves pelusokat nem nagyon mosták ki, inkább csak kiakasztották a napra vagy a tűzhely fölé száradni. Mégis valószínűleg semmire sem vágytak jobban, mint hogy a babájuk minél előbb szobatiszta legyen, így olyan korán elkezdték a szobatisztaságra nevelést, amilyen hamar csak lehetett. A fő cél az volt, hogy minél kevesebb kakis pelenka keletkezzen, és erre több megoldási lehetőség is létezett. Az Anyukák megpróbálták arra késztetni a babákat, hogy meghatározott időben könnyítsenek magukon, és ezt a célt különböző módokon próbálták elérni. Sokszor nem riadtak vissza a beöntéstől vagy a kúpszerű dolgoktól sem. Ez a nem túl kíméletes koncepció elég ?szülő központú? volt. Persze biztos voltak kivételek, de általánosságban erről a korszakról elmondható, hogy a szobatisztaságra nevelés egyszerűen egy praktikus, kényszerű dolog volt, és nem a gyerek fejlődésének üteméről vagy egy tanulási folyamatról
szólt.
Az 1950-es évek
1957-ben a GE bevezette az első automata mosógépét, ami forradalmi változásokat hozott a pelenkázás történelmében is. Mivel például a mosógépek már lassan szinte félszárazra centrifugálták a pelusokat, így azokat nem kell már kicsavargatni. Az automata mosógépek hihetetlen módon megkönnyítették a pelenkák tisztítását. Bár ebben az időben jelentek meg, a még aranyárban mért eldobható pelenkák is, az Anyukák többsége még mindig textil pelenkákat használt. Így továbbra is erősen motiváltak voltak a szobatisztaságra nevelésben. A cél még mindig az volt, hogy minél kevesebb piszkos pelenka keletkezzen, de a módszerek már kezdtek enyhülni. A baba késztetését felváltotta az az elv, hogy az Anyukák igyekeztek figyelni a gyermekük különböző jelzéseit, napirendjét és ahhoz próbálták igazítani a rendszert. A módszer nagyon egyszerű volt. Az Anyukák figyelték a jeleket, és ha sikerült éppen a megfelelő pillanatot elkapni, és az eredmény a kívánt helyen landolt, akkor a gyermek elkezdte összekapcsolni a könnyítés előtti fizikai érzéseket magával a cselekvéssel. Ez a fajta tanulási mód igazából fiziológiailag teljesen működőképes volt, és a gyerekek
átlagosan 18 hónapos korukra szobatiszták is váltak.
Az eldobható pelenka egy viszonylag új találmány. 1950-ben Marion Donovan egy New York-i Anyuka miután megcsömörlött a pelenka mosásban, csavargatásban, vasalásban, kis darabokra vágta a zuhanyfüggönyét, megtöltötte őket egy szivacsszerű anyaggal, ami magába szívja a folyadékokat, a korábbi biztosító tű helyett pedig biztonságosabb kapcsokkal látta el őket, és ” Boater ” néven piacra dobta a termékét. Miután egyik gyártócég sem volt igazán vevő ötletére, megkeresett egy nagy New York-i bevásárlóközpontot, amely beleegyezett, hogy készletezi a terméket, ami végül óriási siker lett, és több mint 1 millió darab fogyott belőle.
Az 1980-as évektől napjainkig
Lassan az eldobható pelenkák kezdtek egyre elérhetőbbé válni, és a szülők idővel kezdték felcserélni a jól bevált textil pelusokat az eldobható változatra. Ezzel párhuzamosan pedig egyre kevésbé kezdtek motiváltak lenni a mielőbbi szobatisztaságra szoktatásban. Nagyjából innentől kezdett egyre jobban elterjedni a gyermek központú hozzáállás is, és a pici külső késztetése helyett mindinkább az ő fejlődési üteméhez igazított tanítási módszer kezdett teret hódítani. Így átterjedt a hangsúly arra, hogy a kényszeres tanítás helyett várjuk meg azt az időpontot, amikor a gyermek már nem csak fiziológiailag, de lelkileg is készen áll a szobatisztaság tudományának az elsajátítására. Most, több mint 35 évvel később az eldobható pelenkák már szinte kizárólagos szerepet kaptak és lényegében szinte bárki számára elérhetőek. A sok elfoglalt, dolgozó szülő már el sem tudná képzelni a mindennapokat e nélkül a briliáns találmány nélkül, de egyben ez a kényelmi helyzet jelentősen kitolja a szobatisztaságra való nevelés megkezdését is. Nem beszélve arról, hogy az olyan szuper találmányok, mint a ?bugyi pelenka? még kényelmesebbé teheti az egyébként sem rövid tanulási időszakot.
Statisztika
Végül pedig személtetésként összegyűjtöttem néhány statisztikai adatot, ami jól szemlélteti az előbbiekben leírtakat.
– Az 1950-es években a gyerekek 100%-a hordott textil pelenkát és átlagosan 95%-a vált szobatisztává 18 hónapos korukra.
– Az 1980-as években a gyerekek 50%-a textil míg 50%-a eldobható pelenkát hordott és átlagosan 50%-a vált szobatisztává 18 hónapos korukra.
– Napjainkban nagyjából a gyerekek 90-95%- a hord eldobható pelenkát és átlagosan 10%-a válik szobatisztává 18 hónapos korukra.
– Napjainkban a gyerekek átlagosan 30 hónapos korukra lesznek szobatiszták, de ez az érték 18 hónap és 60 hónap között teljesen változatosan alakulhat.
Végső soron szerintem minden szülő maga dönt, hogy a fent leírt módszerek közül melyiket alkalmazza, vagy melyik válik be az ő gyerkőcénél. Sőt építhet akár a gyerek központú akár a szülő központú megoldásra is, vagy akár mindkettőre együtt. A lényeg, hogy az ő élethelyzetében, ott, akkor, úgy az működőképes legyen, és a folyamat eredménye a végül a kívánt helyre érkezzen.