Áldás és átok, így ebben a sorrendben. Cumi, cuma, cucli, dudli az anyák megmentője, később olyan rém, amitől vagy a gonosz cica vagy minimum a Mikulás tud megszabadítani.
Azt tapasztaltam, két típusú szülő van: aki cumit ördögtől valónak tartja, és akinek az első dolga 10 csomag cumit beszerezni, ahogy megtudja, hogy gyermeke lesz. Végül aztán úgy alakul, hogy a cumi ellenes szülő gyereke fog ultra módon rászokni a cumira, és aki tömné vele a gyerek száját ha kell ha nem, annak köpi ki messzire a babája.
Cumi, az anyapótló
Mert mi is a cumi? Népies nevén dugó, amellyel el lehet hallgattatni a gyereket, de valójában ennél sokkal több. Anyapótló nyugtatószer, amely kezdetben a szopási ?éhséget? avatott csillapítani (itt is persze az anyahiány a fő mozgatórugó, azaz az anya cicije), később pedig képes a gyerek vele önmagát megnyugtatni, kvázi pótolni vele az anyát. Mivel én sem akartam kifejezetten cumira szoktatni Pollit, a legvégső esetben adtam a szájába, esténként, amikor nehezen tudtam megnyugtatni (és sajnos cicivel sem tudtam vigasztalni, mert nem volt tejem), de ahogy elaludt, ki is köpte, és onnantól kezdve másnap estéig nem is láttuk a cumát. Aztán szépen jött a fogzás, amivel Polli (és az egész család) megszenvedett és duzzadt fogínyét naná, hogy nem ultra design-os rágókákkal, hanem cumival masszírozta. Így lett egyre többször a szájban az a cuma.
Meddig használható a cumi?
Persze mint gondos szülő a cumi fajtáját is megválogattam, ma már olyan modern, biztonságos cumik vannak, amelyek biztonsággal adhatóak másfél éves korukig. Merthogy véleményem szerint addig nyugodt szívvel lehet a baba szájában, de ahogy kibújnak a tejfogak és ahogy megindul a beszédfejlődés, már egyre inkább kárát fogjuk látni. Logopédusként sajnos azt tapaszalom, hogy hiába a hiper-szuper trendi cumi, másfél éves kor után bizony az egész nap tartó cumizás eldeformálja az állkapcsot, így a fogak állása, a harapás torzul. Ha pedig megindul a beszédfejlődés, akkor egy, az állandóan szájban lógó cumi beszédhibákat, renyhe nyelvizomzatot produkálhat.
Na de mi van akkor, ha csak alváshoz kell a cumi? Nálunk is csak az esti és ebéd utáni alváshoz kellett, de erős harcok árán tudtam elérni, hogy napközben ne vegye Polli a szájába. Szerencsére korán megszokta azt a szabályt, hogy ha kimegyünk az utcára, ott nincs cumi, ezen soha nem egyezkedett. De itthon bizony már be-bekerült a szájba mesenézésnél, olvasásánál, vagy csak úgy, ha egy kicsit megpihenni kívánt. És bizony ahogy elmúlt 2 éves, szemmel láthatóan elkezdett torzulni a fogak állása, és észrevehetően minimális beszédhibája fennmaradt. Én pedig láttam, hogy egyre nagyobb a kötődése a cumihoz, ha tehette volna, egész nap a szája sarkában lógott volna, csak úgy, megszokásból. No és persze, óvodába készülünk szeptembertől, és egy nagy óvodás már nem cumizik, ugye?
Cumitündér, cica, Mikulás, húsvéti nyuszi ? vajon kinek adjuk?
Itt jött el az ideje, hogy a cumákat elvigye valaki. Lelkesen vetettem bele magam a szakirodalomba, és bizony a pszichológusok egyöntetűen azt javasolták, hogy hagyjam az a cumit, majd a gyerek elhagyja magától, ha már nincs rá szüksége. Meg különben is fennáll a veszélye, hogy cumi helyett akkor az ujját találja meg vagy ha nem tudja magát cumival megnyugtatni, más szorongáscsökkentő módot talál, amelyek hosszú távon szintén nem jelentenek megoldást. Aztán meghallgattam ismerőseim, barátaim tanácsait: volt, akinek tényleg egyik napról a másikra magától rakta le a gyermeke a cumit, másoknál bejött a cumitündér meséje, aki a cumiért cserébe valami szép ajándékot hozott, és pár ismerősömnél egyszerűn észérvekkel meggyőzve a gyereket, közösen eltették a cumit.
Először az egyszerűbb módszert választottuk: rábeszéléssel, mesével próbáltunk hatni a gyerekre, hogy miért is nem kell már neki az a cumi. Mert már lassan nagy óvodás, mert verset, mesét csak úgy tud szépen mondani, ha nincs cumija és megannyi rá ható mantra volt bevetésen. Napközben nem is volt gond, de ahogy jött a lefekvés ideje úgy jöttünk rá, hogy bizony cumi nélkül ez nem fog menni. Az órákig tartó, szó szerint elvonási tüneteket produkáló kislányomat úgy megsajnáltam, hogy előkerült az a cumi. Aztán csoda történt! Kiscicák születtek a nagyinál, és az én arany szívű gyermekem azt találta mondani, hogy adjuk a cumikat a cicáknak. Naná, hogy kapva kaptunk rajta. Bár a cumit csak 1-2 napig hiányolta, kérdezett felőle, az tisztán látszott, hogy az anyapótló cumi helyett jönnie kell valakinek: anyának!
Anyapótló cumi helyett cumipótló anya
Ezt nem lehet megúszni ? jöttem rá. Ha nem voltam elég erős anno 1-2 évvel ezelőtt, hogy cumi nélkül nyugtassam meg a gyerekem, vagy legyek ott annyiszor mellette mint ahogy igényli, bizony most mindezt be kell pótolnom. Mert az amúgy is anyás gyerek még jobban anyás lett, igényli, hogy elalvásnál ott legyek végig mellette, fogjam a kezét, simogassam, közénk feküdhessen éjszaka, anya legyen vele minden percben, és lehetőleg anya csináljon mindent.
Természetesen ahogy eltelt jó pár hét, enyhült a cumi okozta nyugtalanság, ma már megjegyzést sem tesz, ha cumizó babát lát, szerencsére az ujját sem szopja (bár időnként betévednek az ujjacskái a szájába), de az elalvás így is nehezebb maradt, bizony egyedül nem megy. Néha elbizonytalanodok, hogy nem lett volna-e jobb hagyni amíg magától ?rakja le?, néha, amikor az altatás elhúzódik, és én fáradt vagyok, legszívesebben elővenném újra őket, de aztán győz az anyai szívem: cumi nélkül csak jobb az élet.