Völgyesi Gabi most beavat Titeket abba, hogy ő hogyan készül a Karácsonyra: Elterveztem, hogy a Karácsony és az azt megelőző készülődés – okulva az előző évek rohanásaiból – ideális lesz az idén. (Persze ilyen nincs, de azért mégis eljátszom a gondolattal.)

Ráhangolódás az ünnepekre

A kommerciális kötelezettségeimet hamar letudom és amint lehet minden fronton előhangolom magamat. Így például magyar klasszikus írók karácsonyi novelláit olvasgatom, ünnepi hangulatú komoly- és könnyűzenéket hallgatok, már előre kirakom a kertbe az égősort és lélekmelengető dekorációkkal díszítem fel a lakást. Valahogy jobban odafigyelek a tél beköszöntére és az évszak minden jégvirágos, hóviharos szépségére, a kisfiammal pedig gyömbéres-fahéjjas muffint sütögetünk bent a meleg konyhában.

Sőt ugyan nem vagyok hívő keresztény mégis, hogy tudjam, mit jelent sok más embertársam számára a Karácsony, utánanéztem e jeles esemény történelmi eredetének… Ahhoz pedig, hogy eljussak december 24-ig lelkem teljes ünnepi díszbe öltöztetéséig, az áldott állapotom nagymértékben hozzásegít.

Nemsokára érkezik a második baba

Most már kevesebb mint 2 hónap van hátra .. Izgi.. Plusz 8-9 kilónál járok és úgy döntöttem, hogy diétázom. Nem drasztikus módon, csak kevesebbet eszem, mint amennyit a szemem kíván és igyekszem az édességet visszafogni. És tornázom!:) Minden hétköznap reggel, miután apa elviszi Martint a bölcsibe és felszabadul pár óránk ő fut, én pedig talajgyakorlatokat végzek. Hát, has, láb és nyújtások… Isteni! És sokszor hétvégén is jut idő a kirándulásra, mozgásra… És természetesen Martinka is tornázik, hiszen mindent amit lát, hall, tapasztal – azt ő is ki akarja próbálni „baba ichhh!” felkiáltással.

Martinkához megérkezett időközben a Mikulás. Hozott neki mesekönyveket, csokit, mandarint, almát. Nagyon nagy öröm volt kémlelni a kis arcát, ahogy felfedezi az ajándékait. Persze el is érzékenyültem…viszont messze nem okozott ennyi örömet a nagyszülőket rendszabályozni, hogy ne csokiban mérjék a szeretetüket a kisunokájuk felé ezen jeles alkalomból (sem).
De hát a berögződések makacs dolgok.. „Old habits die hard..”

Karácsonyi bevásárlás

A karácsonyi vásárlásaim során általában azon kapom magam, hogy már megint egy könyvüzletben ülök és – bár eredetileg nem ez volt  a célom -, mégis az én életemet aktuálisan érintő kérdéseket taglaló, gyerekpszichológiával kapcsolatos írásokat olvasgatok. Ezek pedig olyan izgalmas témákban avatnak be a részletekbe, mint pl. az okosító játékok misztifikálása, a bilire szoktatással kapcsolatos tévhitek, az audiovizuális ingerorgiaként ható rajzfilmek, kontra anya-apa által improvizált, néha sete-suta mesék „fogyasztása”, vagy éppen a kistestvér megérkezése miatt „nagy”tesónak okozott érzelmi sokkhatás és a szülők jó-rossz reakciói.

Kedves kismamák és anyukák!

Sok-sok türelmet kívánok Nektek a bébikhez és ne felejtsetek el magatokra  is odafigyelni, hiszen attól, hogy már nem mi vagyunk saját életünk főhősei, attól még szereplünk benne és nem is akármilyen szerepkörben. A mi lelki békénk és harmóniánk is kikerülhetetlen ahhoz, hogy babáink jól legyenek és az érzelmi-, értelmi fejlődésük rendben haladjon..  de nem akarok én okoskodni ezen a téren, úgyis tudjátok ezt Ti is nagyon jól!:) És persze kellemes készülődést és nyugodt, békés, boldog Karácsonyt  Nektek!

A lényegről pedig ne hagyjuk magunkat eltéríteni! Nem a tárgyi javak a fontosak, amiket Jézuskává átszellemülve, bevásárlókörútjaink alkalmával beszerezni igyekszünk a szeretteink számára… Adni tudunk – pénztárcától függetlenül is – odafigyelést, gondolatokat, meséket, gondoskodást és a szeretetet végtelenfajta egyéb megnyilvánulását!