Életmód

Nagyszülők szerepe

Kik is valójában a nagyszülők? A nagymama, aki mindenkinél finomabb almás pitét süt, és akinek a táskájában mindig akad egy kis édesség? A nagypapa, aki az összes csínytevésben cinkostárs, és akinek mindig van a tarsolyában egy jó vicc? Persze ez is mind-mind igaz, de a nagyszülőség ennél még sokkal többről szól.

Vili mamái és papái már gyakorló nagyszülők, mégis, míg vártuk Őt, többször tűnődtem rajta, vajon hogy fogadja majd őket, szeret-e majd a kezükben lenni, mosolyog-e majd rájuk. És hogy létrejön-e az az érzelmi kapocs, ami nekem is volt a saját nagyszüleimmel. És hogy a mi, szülő-gyermek kapcsolatunk hogyan fog változni. Aztán eljött az első „találkozás” pillanata, amikor valami olyan csillogást láttam a szüleink szemében, amit előtte még soha – és ezzel minden a helyére került.

Szerepcsere

Amíg nincs unoka, a szüleink számára mi vagyunk a gyerekek. Aztán egyszer csak fordul a kocka, és felcserélődnek a szerepek: a harminc-akárhányéves nagygyerekek felelősségteljes felnőttekké, apává és anyává válnak, a szülők pedig nagyszülőkké. Ez az örömteli változás az élet rendje, de azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezzel új fejezet kezdődik, minden szereplő teljesen új „feladatokat” kap, amibe bele kell jönni, és ez bizony okozhat némi feszültséget és időbe is telik. Persze valljuk be: az új szerep mellett kicsit a régi is megmarad, és néha szívesen bújunk oda a mamához és a papához, mint régen…

„A mi időnkben úgy volt, hogy…”, avagy a legjobb tanácsok

Nagy segítség, ha a nagyszülők – de talán aktívabban a mamák – már a kicsi születése előtt is bekapcsolódnak a babavárás folyamatába, és mellettünk állnak a nehezebb pillanatokban is: ha kell, megosztják velünk a nekik bevált praktikákat, felkészítenek az előttünk álló, új élethelyzetre, vagy egyszerűen csak meghallgatnak minket. Ugyanígy a baba megszületését követően is, ha kérdésünk merül fel, persze kereshetjük a védőnőt meg a gyerekorvost, átrághatjuk magunkat a sok-sok szakirodalmon, rákereshetünk az interneten, de a legjobb tanácsadók bizonyára a nagyszülők lesznek – Ők ráadásul non-stop elérhetők!

Ahol összegyűlik a család

Emlékszem, milyen volt annak idején a nagyszüleimnél vasárnaponként közösen körbeülni a szépen megterített asztalt, a nagymamám húslevesét kanalazni, ebéd után pedig sütizni és beszélgetni. Igen, néha alig fértünk el, és unalmas is volt a felnőtt témákat hallgatni. Gyerekfejjel talán nem értjük, értékeljük igazán, de felnőttként úgy érzem, nagyon fontos a tágabb családdal töltött minőségi idő is, és szerencsés, aki úgy nőhet fel, hogy gyakran találkozik a nagyszüleivel, az unokatestvéreivel és más rokonaival. És hogy hol is a legjobb találkozni? Valahogy mindig a szülői házban, még ha egy idő után ki is növi a család.

„Mamatábor” – ajándéközön és mindent szabad?

A nagyszülőknél lenni mindig teljesen más, mint otthon. Ezzel pedig jönnek az örök kérdések: mi a helyzet a szabályokkal? Kell-e, hogy a mamák és a papák neveljenek, vagy az ő szerepük a kényeztetésről szól? Elhalmozhatják-e ajándékokkal az unokát? A helyzet persze mindenkinél más és más, de azt gondolom, elsősorban a szülők-nagyszülők közötti megbeszélés határozza meg a „játékszabályokat”. Ami viszont biztos: a nagyszülők a legjobb bébiszitterek, mert mindig örömmel „állnak rendelkezésre”, még ha az utolsó pillanatban is szólunk.

És akkor a szuperképességükről még nem is beszéltünk: legyen szó bármilyen hisztiről, valahogy a nagymamák és nagypapák egy varázsütéssel tudják orvosolni a helyzetet!

Egy szó, mint száz: a nagyszülők kincset érnek.

Apropó: tudtátok, hogy a nagyszülőknek is van világnapja? Persze minden nap szeretettel gondolunk Rájuk, de hivatalosan szeptember első vasárnapján ünnepeljük Őket. Szerintem szuper alkalom, hogy ilyenkor közös programot szervezzünk, átgondoljuk, milyen fontosak is Ők számunkra, és megköszönjük, hogy vannak nekünk! ♡ És emlékként akár egy közös fotót is ajándékozhatunk, vagy meglephetjük őket egy cuki kéz-, valamint egy tappancslenyomattal!

Írta: Zsófi

Vélemény, hozzászólás?