Biztos sokan érzik azt, amit én ? egy idő után egyik ünnep sem ugyanolyan már. Persze, ha karácsony, akkor mézeskalács és csillagszóró; ha húsvét, akkor locsolkodás és tojásfestés; ha szülinap, akkor torta és ajándékok? A hagyományok megmaradtak, de a kisgyermekes báj minden egyes évvel egy picit jobban és jobban elhomályosodik, ahogy az ember is idősödik és növöget.

Emlékszem kiskoromból az ünnepeket megelőző napokra. Emlékszem a sürgés-forgásra, a sütés-főzésre, az izgatottságra, a kiszámítható kiszámíthatatlanságra ? tudtam, hogy mi fog történni, de mégsem. Gyerekként minden meglepetésként ért minket? még az is, amiről tudtuk, hogy milyen lesz. Mindennek úgy tudtunk örülni, mintha új lenne. Mennyire vártam az anyák napját, a gyereknapot, bárkinek a szülinapját, sőt, még a névnapok miatt is olyan izgatott tudtam lenni!

Természetesen felnőttként is várja az ember, mert kicsit színt hoznak a hétköznapokba ? de már tudjuk, hogy ez is csak egy nap a sok közül. Másnap ugyanolyan hétköznap lesz, mint eddig.

Amint megtudtam, hogy babát várok, az egyik legszívesebben dédelgetett gondolatom az volt, hogy mostantól ezek a napok is fel fognak virágozni. Olyan színesek lesznek, mint régen voltak. Bár nem én leszek a kicsike, de valamilyen szinten megint gyerekké válhatunk egy gyerek mellett. Ugyanolyan izgatottsággal lehet várni a Mikulást, a Nyuszikát, a Jézuskát, kereshetjük a tojásokat, bontogathatjuk az ajándékokat, várhatjuk a locsolókat és ünnepelhetjük a gyerekkort.

Bár a gyereknapból annyi mindent nem fog még érteni, de már nagyon várom, hogy Lénával kialakíthassuk a saját kis ünnepi hagyományainkat ezen a napon is. Piknikezés, kirándulás, állatkert, felfedezés, filmnézés, sütögetés vagy bármi, ami nekünk való. Ezek a hagyományok még kialakításra várnak, de már az is elég, hogy törhetjük a fejünket azokon a szokásokon, amik a leginkább jellemzőek lesznek ránk, mint családra. Szerintem ez az egyik legizgalmasabb dolog, ami a gyerekneveléssel együtt jár, kéz a kézben.

Viszont ahogy a gyerek is egyre csak növögetni fog és idősödni az évek során, úgy a kisgyermekes báj szerencsére még nem fog minden egyes évvel picit jobban és jobban elhomályosodni, elkopni, sőt! Csak egyre színesebbek és színesebbek lesznek. Az idő múlásával egyre inkább meg fogja érteni ezeknek az ünnepeknek a történetét, értelmét, lényegét. Egyre inkább látni lehet majd rajta, ahogy az izgatottság és a várakozás, a kiszámíthatatlan kiszámíthatóság eltölti Őt az ünnepekkor, mint ahogy annak idején minket is.

Aztán egyszer felnőtté válik, és már azt hiszi, hogy a kisgyermekes bájat maga mögött kell hagynia. Majd a kis hagyományainkat, amiket magokként elszórtunk az emlékezetében, a saját családjában újra kivirágoztathatja.

És gyerekké válhat egy picit megint. Azt hiszem, ez az igazi lényege az ünnepeknek.