Izgalmas dolog a gyereknevelés, főleg, ha az ember teljesen kezdő benne, és minden ösvényt az elsőszülött gyerekével kell kitaposnia, megtapasztalnia.

Aztán persze a nagy öregek és a tapasztalt anyukák a második csemeténél már tudják, hogy fele annyi ?parával? és kétszer annyi lazasággal kell a gyereket kezelni, de mondom, ez nem megy az elsőnél.

1. Hasfájós időszak

Minden korszaknak megvan a ?rettegett? beceneve: az első három hónap a hasfájós időszak, azon akar piszkosul gyorsan mindenki túllenni, ami egyébként nálam tényleg egy kis megnyugvást adott, hiszen egyrészt rájöttem, hogy Pollit életben tudom tartani, másrészt megtapasztaltam, hogy a síró gyerekkel tudok mit kezdeni, így már a 3. hónaptól magabiztosabban és nyugodtabban élveztem az életet. Ehhez csak annyi kellett, hogy összeszokjunk.

 2. Fogzós időszak

Aztán jön a fogzásos korszak, ez gyakorlatilag tart 0-24 hónapig vagy még tovább, szerencsésebbek észre sem veszik, szerencsétlenebbek ? mint mi –  minden egyes fogacskát megszenvedünk, minden egyes klasszikus tünetet produkálunk, lásd fájdalom, nyűgösség, nyálzás, őrült mód rágás, harapás, és minden más, amire rá lehet fogni, hogy ?bocs, éppen fogzik?. Legjobb barátunk, Sophie, a zsiráf volt, aki hősiesen állta, hogy Polli nyúzza-rágja, ezért is örök hálával tartozom a már vén róka és ultra tapasztalt barátnőmnek, aki megajándékozta Pollit vele. Másik örök kedvencünk a fogínyt hűsítő gél, amiből már az x. darabot használjuk el, mert az olyan finom, és valóban pár percre megnyugvást adott kislányunknak.

 3. Sajtkukac korszak

Izgalmas korszak a mozgásfejlődés korszaka, ezt ?sajtkukac? korszaknak hívom, amikor beindul a babában a gépezet és már nincs, ami megállítsa, egyik pillanatról a másikra a lakás potenciális veszélyforrásnak bizonyul a baba számára, és búcsút inthetünk a nyugodt pillanatoknak, amikor a karosszékben hátradőlve gyönyörködtünk a gőgicsélő, még éppen kalimpáló babában. Ebben a korszakban volt nálunk többek között ?kanapé alól kimentő? akció, ?atyaég, szedd ki a gyereket a konyhaszekrényből? stádium és ?ez az ebadta már megint nem kipakolta a ruhásszekrényt? mantra. Másra sem vártunk, mint az áhított járásra, amikor a gyerek már totyogva, sétálva, futva fedezi fel a világot, és nem azzal foglalatoskodik, hogy szétrámol mindent.

 4. Kezdődik a járás

Persze szinte pillanatok alatt a „perpeetum mobile” korszakba értünk, amikor másról sem szólt a napunk, csak loholtunk a gyerek mögött, hátha elesne, letottyanna, megbotlana. Amikor már a séták értelmüket nyerték és amikor ráébredtünk, hogy bizony a sarki közértig eljutni egy egész délelőtti programot lefed, hiszen annyi izgalmas és érdekes kő, bot, tubi, motor, autó, fűszál és mikroszkopikus állatok sora várja, hogy a gyerek felfedezze és megcsodálja.

 5. Dackorszak

Ennek a korszaknak a szerves része és folyománya a már öntudatra ébredt kis ember, akinek saját akarata, elképzelése van a világról és azt nem átallja a tudomásunkra is hozni. Sokan a rettegett dackorszak elejének, predackorszaknak, a ?makacs kétévesnek? vagy egyszerűen az „olyan makacs, mint az apja” korszaknak hívják, ami egybeesik a beszéd fejlődésével, vagy legalábbis azzal, hogy a Nem! Szó, így felkiáltó jellel értelmét nyeri a gyerek részéről.

Egyrészt nagyon nehéz nekem feldolgozni, hogy az első két évünk úgy elröpült, mintha soha nem lett volna, másrészt az én kis cukorborsó, édibébi babám képes paprikapiros fejjel toporzékolva és a földön fetrengve sírni azon, hogy nem kaphat túrórudit reggelire. Vagy éppen nem adom neki oda a naptejet mert szó szerint kienné a tubusból, vagy éppen nem papucsba megyünk le télvíz idején, hanem csizmába, vagy éppen nem a Carol nénitől kapott és imádott horgolt kis tavaszi sapkát vesszük fel -20 fokban, vagy éppen most biciklivel megyünk nem motorral vagy egyszerűen elfogyott a banán, amit ő falt fel. A kiszámíthatatlanság izgalma (vajon ma lejutunk sétálni délután vagy kergetnem kell fél órát a lakásban, hogy feladjam rá a kabátot), és a meglepetés ereje (reggelire minden vágya a főtt tojás, majd mire kész lesz, már főtt kukorica kell) fűszerezi napjainkat, melyet csak a kinti lét überel, ahol a gyors futásnak és a hangos szónak nélkülözhetetlen szerepe van, ha a gyerek motorozásra adja a fejét. Legjobb fogyókúra, hiszen a futás kiváló fogyasztó mozgás, az egy merő idegeskedés attól, hogy a gyerek hova gurul ki a motorral pedig szintén jótékony hatással van a zsírégetésre. És én még szerencsés vagyok, mert Polli nem szalad el, nem gurul el mellőlem, igaz, ha a kis barátaival csapatokba verődnek, akkor jaj nekünk anyukáknak, mert a csordaszellem bizony elnyomja a veszélyérzetet náluk.

Sebaj, hiszen ez a kapuja egy újabb korszaknak, a szocializáció korszakának, amikor már nagyobb szerep jut a kortársaknak, és anya talán felfedezheti, hogy ?jééé ezen a játszótéren van pad is??

Ezt a posztot Dobos Andrea írta, aki az egyik nyertese a ? Keressük a Mamas & Papas Kismama bloggerét ? pályázatunknak. Fogadjátok szeretettel:)