Életmód

Babák és kutyák egy családban

Mi történik, ha új taggal bővül a család és a négylábú kedvenc mellé baba érkezik? Hogy alakul át a „falka” és hogyan segíthetjük az új felállás elfogadását a kutya számára is? Bár ezeket a kérdéseket több kutatás is körüljárja, én most a mi, azaz a két kutyánk és az immár 8 és fél hónapos Vili történetét szeretném elmesélni nektek.

Müzli és Lujzi már hosszú évek óta a családunk tagjai, szó szerint: lakásban tartott kutyusok, akik szinte mindig mindenhová velünk tartottak. Az autóban az egész hátsó üléssor az övék volt, a házban nem volt tiltott hely, bárhová mehettek, és hát igen, még a kanapén is aludhattak. Aztán kiderült, hogy hamarosan érkezik a „kistesó”… Vili születése előtt a kutyák voltak a középpontban. Természetesen tudtuk, hogy ez kissé változni fog és a négylábúink számára néhány új szabály bevezetésével is jár, mégis szerettük volna, hogy a baba érkezése ne érje váratlanul őket, és legfőképp, hogy lelkileg ne okozzon nekik semmilyen törést.

Hogyan készítsük fel a kutyákat a baba érkezésére?

Könyveket és rengeteg cikket lehet találni ebben a témában, de biztos módszer nincs, mivel egyik kutya sem egyforma. Mi sokat olvasgattunk, és több ismerőssel is beszéltünk, ki hogy segítette az összebarátkozást, és ezek alapján alakítottuk ki a saját elképzelésünket, természetesen Müzlire és Lujzira szabva.

Nálunk az első komolyabb, gyakorlati változást a gyerekszobába való bejárás kérdése jelentette. Mivel addig a későbbi babaszobában is szabadon jöhettek-mehettek, nyilván furcsa volt, hogy kerül oda egyik napról a másikra egy biztonsági rács, és egyébként is: ha mi bemehetünk, ők miért nem? Persze dicséret járt, ha lefeküdtek a szoba ajtaja elé, mégis az nekünk is meglepő volt, hogy az eleinte csukott, majd félig nyitott, végül teljesen nyitott rácsot, és az azzal együtt járó új szabályt pár nap alatt egész egyszerűen elfogadták. És szerencsére ugyanilyen könnyen ment a többi új szabállyal is. Nyilván a baba születése előtt otthon töltött időszak jó lehetőség volt egy kis extra törődésre is, de úgy gondolom, nálunk a siker kulcsa az volt, hogy sokat „meséltünk” nekik az érkező új kis családtagról, megszagolhatták a babaszobába kerülő bútorokat, kisruhákat, stb., vagyis ők is ugyanúgy részesei voltak a készülődésnek. Ugyanígy az első találkozásnál, amikor – persze nagyon óvatosan, de – körbeszaglászhatták a kis jövevényt, és „kísérhették” a lakásban, amerre vittük. Az első találkozásra egyébként többféle forgatókönyv is létezik: például van, aki játékot vesz, mintha azt a baba hozná a négylábúnak, vagy van, aki már a kórházból hazaküld egy-egy babaruhát előzetes „illatmintának”.

Baba és kutya egy családban

A lakásban tartott háziállatoknál egyébként is alapvető a tisztán tartás, az oltások, a féregtelenítés, stb., babával egy lakásban élő kutya esetén pedig különösen fontos a higiénia. Az viszont már egyéni döntés kérdése, hogy ki mikor és mennyire szeretné közelebb engedni egymáshoz a kicsit és a házi kedvenc(ek)et, milyen kapcsolatot képzel el közöttük. Mi például nem szeretnénk tiltani őket egymástól, mégis az első pár hónapban jórészt csak távolról engedtük figyelni Müzlit és Lujzit. Persze tudtuk, hogy Vili mozgásfejlődésével ez egyre kevésbé lesz tartható, így a távolság hétről hétre csökkent. Ennek megfelelően tudatosan próbáltuk már egészen a kezdetektől tanítgatni, kinek melyik a játéka, tálja, hogyan kell simogatni, stb. Persze messze még az összebarátkozási folyamat vége, és nyilván folyamatos odafigyelés és rengeteg türelem kell hozzá, mégis mindent megér, amikor reggelente mosollyal, illetve farok csóválással üdvözlik egymást a két- és négylábú gyerekeink! 🙂

Írta: Zsófi

Képek: Zsófi

Ajánlott bejegyzések