Polli 2 éves lett, így nagy válaszúthoz érkeztünk: menjen-e bölcsődébe, vagy sem. Minden kisgyerekes család életében ez nagy kérdés, egyrészt a piszkos anyagiak gyakran nem is engednek választási lehetőséget, másrészt az sem biztos, hogy gyermekünk felvételt nyer a helyi bölcsődébe, mégis, akiknek megadatott az a kegy, hogy maguk dönthetnek arról, igénybe veszik-e ezt a lehetőséget, hónapokig tartó gyötrődés és álmatlan éjszakák sokasága áll előttük, vajon mikor teszünk jót!

Én is így voltam ezzel, képzeletbeli pro és kontra listát vezettem, szinte ittam a nálam már tapasztaltabbak szavait, élménybeszámolóit, és végül sok-sok lehetőséget latolgatva végül döntöttünk.

MELLETTE

Szocializáció kezdete

Legtöbbször az az érv kerül a kalapba a bölcsi mellett, miszerint itt kezdődik el az a folyamat, mellyel elkezdi megtanulni a társas együttélés szabályait, amikor felfedezi a többi kisgyereket, amikor a látszat egymással játék akár igazi társas tevékenységgé alakulhat és amikor kőkemény szabályok és kereket között megtanulja gyerek, hogy mit lehet és mit nem. Sok szülő azt tapasztalja, hogy már a 2 éves gyerekének kevés az ő társasága, hogy állandóan úton kell lenni, keresni a játszótéren a kis barátokat, élményeket, programokat, és ez valóban egy idő után nagyon fárasztó tud lenni. Jelenleg nálunk is ez utóbbi a helyzet, Polli igényli, hogy állandóan mozgásban legyünk, ha pedig itthon vagyunk akkor azt, hogy játsszak vele, mellette legyek, tologassuk az autót, pakolgassuk a kis mütyürjeit.

Rengeteg inger

Nagyon lelkiismeretes és időmilliomos anyukának kell lenni ahhoz, hogy ugyanazt az inger gazdag, játékban, mondókákban, énekekben gazdag programot nyújtsa, amit egy jó bölcsőde adhat. Ha valakinek van lehetősége, ideje és anyagi kerete külön zenés-rajzos-állatos-tornás foglalkozásokra hordani csemetéjét, akkor ez otthoni keretek között is kipipálható. Mi kisvárosban élünk, sajnos egy-két lehetőség adott arra, hogy Pollival részt vegyünk ilyen foglalkozásokon, minden más esetben maradok én egy személyben a szórakoztató központ.

A muszáj

Van az úgy, amikor muszáj, amikor vissza kell menni a munkahelyre, és az igencsak kis összegű gyes nem elég a család megélhetésére. Mi osztottunk, szoroztunk és úgy döntöttünk, kibírjuk amíg munkába nem állok Polli 3 éves kora körül. Már most látom, hogy izgalmas hónapoknak nézünk elébe, kreativitásomat erősen igénybe véve kell túlélni ezeket a hónapokat, úgyhogy például amíg megtehettem, beszereztem előre a nagyobb méretű ruhákat, vagy azokat a játékokat, amelyek jól jönnek majd 2-3 éves korában.

ELLENE

Együtt lenni, amíg lehet

Kivételes helyzetben vagyunk Magyarországon, hiszen ritka az olyan ország, ahol egy édesanyának lehetősége van a gyermekkel otthon maradni 3 éves koráig. Számos pszichológiai kutatás értekezik arról, hogy valóban jó-e a gyereknek, ha otthon lehet az anyával 3 éves koráig. Én azt gondolom, hogy ez az adott gyerektől függ. Tudom, hogy a legkorábbi emlékeink 3-4 éves korra nyúlnak vissza, én mégis tisztán emlékszem, mennyire gyűlöltem bölcsődébe járni. Még a vaskerítést is látom magam előtt, és azt, ahogy nap mint nap sírok, kapaszkodom édesanyám nyakába és úgy kell lehámozni róla. Hogy a csoportban sem nyugodtam meg, és alig vártam, hogy jöjjenek értem. Ezért már Polli érkezése előtt erős volt az elhatározás bennem, hogy ha lehet, akkor ezt hagyjuk ki. Tudom, hogy most már más a bölcsőde is, más a szemlélet, én mégis úgy érzem, hogy a szívem szakadna meg, ha el kellene most válnom tőle, hiszen most olyan aranyos korszakba értünk, élmény nap mint nap figyelemmel kísérni, ahogy a kis értelme nyiladozik. És hát akkor ki jegyezné fel az aranyköpéseit?

Betegségek

Tudom, hogy kifejezetten strucc-politikát folytatok, de kifejezetten félek attól, hogy Polli sűrűn beteg lesz. Márpedig ahogy közösségbe kerül, az lesz. És ahogy óvodába kerül, bepótol minden fertőzést, gyermekbetegséget, amin a bölcsin edzett társai már rég túlestek. De valahogy úgy vagyok vele, hogy toljuk ezt is ki még egy évig, ha lehet. Bár nem vagyunk bölcsisek, járunk közösségbe, gyerek közé, barátokhoz, Polli itt-ott elkapott már enyhe lefolyású bacikat, azzal áltatom magamat, hogy ez majd felvértez minket az óvodai baci áradattal szemben. Majd meglátjuk.

Családi napközi

Nagyon jó alternatíva a bölcsi helyett, aki megteheti és lehetősége van rá, az csapjon le a legközelebbi helyekre, mert ha csak hetente pár alkalommal, délelőttönként viszi a gyermekét ilyen családias, kis létszámú napközibe, máris előnyét élvezheti a bölcsis lét minden pozitívumának. Sajnos a mi kisvárosunkban nincs erre lehetőség, arra pedig nekünk nincs kapacitásunk, hogy másik városba bevigyük Pollit, így ez a lehetőség számunkra kimarad.

Otthon, édes otthon

Bár naivan azt hittem, hogy tengernyi szabadidőm lesz Polli mellett, igazából az úgynevezett aranyórák alatt – azaz akkor, amikor Polli ebéd után jó hosszan alszik – érzem át igazán, milyen kincs is az, hogy itthon lehetek. Nincs munkaidő (na persze, dehogyis nincs, szigorú napirend szerint élünk itthon), ha akarok, akkor egész nap kényelmes melegítőben lehetek -ha akarnék, de úgyis fel kell öltözni, mert a nap egy részében a várost járjuk, és azt csinálok, amit szeretnék (elméletben, de gyakorlatban pont arra nincs időm). Bár valóban főállásnak ér be egy kisgyerekkel otthon lenni, mégis azt a nyugalmat, szellemi lazaságot nem pótolhatja semmi.

Így Polli szerencséjére – vagy épp nem, ezt nem lehet tudni – nem lesz bölcsődés, még egy évig élvezheti anya társaságát. Én pedig elővettem a legszuperebb kézikönyveimet, mondókás-énekeskönyveket, hogy igazán szórakoztató társaság lehessek a lányom számára.

Ezt a posztot Dobos Andrea írta, aki az egyik nyertese a Keressük a Mamas & Papas Kismama bloggerét pályázatunknak. Fogadjátok szeretettel:)