Tablet, okostelefon, DVD, laptop?a mi gyerekeinknek már természetes, hogy ilyen technikai eszközök között nőnek fel. Apáinknak a tévé volt még újdonság, nekünk már evidencia, a gyerekeinknek meg az, hogy megnézzük egy videót a Youtube-on. Számos tanulmány értekezik a mai tizenéves Y-generációról, én pedig a mai 1-2 évesekre V-generációsként gondolok, akik ügyesebben kezelik apa okostelefonját, mint a nagyi.

Itt jön a kérdés, hogy tiltsam, vagy engedjem?

Mivel mi napi szinten használjuk a legújabb technikai kütyüket, óhatatlan volt, hogy Polli kislányunk ne legyen rájuk kíváncsi. No meg persze, 10 perc nyugalomért bármit megtenne az ember, ezért engedtük, hogy nyomkodja, ismerkedjen velük. Az ismerkedésből aztán napi szintű fogyasztás lett, szülői kontrollal, azaz mi szabályozzuk, hogy mit és meddig nézzen, nyomkodjon a gyerek.

Bobó rajongók

Ennek eredményeképpen lettünk nagyipari csigafiú és katicalány fogyasztók, azaz Bobó rajongók – ahogy Polli mondaná – amit bevallok, nem bánok. Mert bár megnézhet 1-2 mesét az említett meséből, de legszívesebben az ölembe kucorog az egyik Bobós mesekönyvvel és ha rajta múlna, akkor órákig lapozgatnánk, mesélnénk belőle. Mert mégiscsak ez a jobb.

És a gyerek ösztönből tudja, csak nekünk kell időt szakítani arra, hogy együtt olvassunk, játszunk, rajzoljunk, akkor néhány perc telefonos játék, youtube videózás és ?nyomkodás? még belefér a napi rutinba. Én még emlékszem azokra a tévé nélküli hétfői napokra, amikor előkerült otthon a diavetítő és a bátyámmal versengtünk azon, hogy ki olvassa a dia szövegét és ki tekerje a diavetítőt. Sokkal jobb volt, és sokkal több élményt adott, mint bármilyen esti mese vagy bábfilm, amit a tévében láttunk.

Mit tehetünk, ha már kütyü-függő a gyerek, és csak azt hajlandó nyomkodni?

Én azt látom a környezetemben, hogy a legjobb megoldás erre a korlátozás, azaz egy általunk megszabott, vagy közösen megbeszélt időkeretben a gyerek nézheti, nyomkodhatja ? persze azt, amit előzőleg megbeszéltünk, hogy nézhet -, aztán bezár a bazár. Nincs mese, itt nagyon következetesnek kell lenni, mert ti is tudjátok, hogy pillanatok alatt kihasználják a lankadó fegyelmet, és oda az egész. Több barátnőmnél pedig az vált be, ha a kütyüzés egyfajta jutalomként van jelen a család életében. Például fél óra játék a tableten, ha összepakolt a szobájában, vagy fél óra mesenézés, miután bejöttetek a szabad levegőről.

Együtt lenni

Közhely, de igaz, hogy együtt lenni és együtt tevékenykedni a legjobb, miért ne lehetne akár együtt egy izgalmas játékot játszani a tableten vagy éppen egy gyermekdalt közösen megnézni a laptopon a gyerekkel? És persze mindenki tudja, hogy hiába vesszük meg a bébi távirányítót, a bébi mobilt és bébi tabletet, az nem olyan jó móka, mint az igazi. Mindenesetre előkerült a padlásról a diavetítő, már csak a ?kütyü-mentes? napot kell belőni, és kezdődhet a retro móka!

Ezt a bejegyzést Dobos Andrea írta, aki az egyik nyertese a ” Keressük a Mamas & Papas Kismama bloggerét „ pályázatunknak. Fogadjátok szeretettel majd az írásait a jövőben is:)

„Dobos Andrea vagyok, 36 éves, egy 15 hónapos kislány édesanyja. Mindig is gyerekekkel foglalkoztam, logopédus vagyok már sok-sok éve, és amikor nem a szép beszédet tanítom, akkor belemerülök a parfümök illatos világába, melynek szavakba öntött formáját nyomon lehet követni a Parfümblog.hu oldalon.

Régóta vágytam rá, hogy anya lehessek, olykor el sem hiszem, hogy velem is megtörtént ez az csoda. Éppen ezért próbálom úgy megélni a mindennapokat, hogy kiélvezhessem minden apróbb és nagyobb örömét annak a lehetőségnek, hogy a párommal felnevelhetünk egy gyermeket. Közhely, de igaz, anyának lenni a legjobb érzés a világon!”