Az a bizonyos 9 hónap

26 éves vagyok. Valakinek lánya, a szerelme, a barátnője és nemsokára valakinek az édesanyja. Számomra ez a 9 hónap tele volt örömmel, meglepetéssel, félelemmel, és rengeteg kérdéssel.

A terhességem nagy részét a félelmek uralták. Kezdve attól a pillanattól, hogy tudtam kisbabát várok. Féltem, hogy megmarad-e, hogy egészséges lesz-e, hogy fel vagyok-e készülve arra, hogy szülő legyek? Egyáltalán jó szülő leszek-e? Milyen a jó szülő? És, hogy kell azt csinálni? Kibírja-e kapcsolatunk ezt a változást és tudunk-e majd később is férfiként és nőként nézni egymásra? Mindent meg fogok tudni adni neki?- Gondolok itt anyagi és érzelmi dolgokra egyaránt.

Az első 12 hét

Szerintem 3 dolog van az ember életében, amit előre elképzel és megtervez. Az első együttlét álmai férfijával, az esküvője és az, hogy hogyan mondja majd el élete párjának, hogy teherbe esett. Nálunk ez utóbbi elég szerencsétlenre sikerült, ugyanis telefonon közöltem a nagy hírt.  Szánalmas tudom. Védelmemre szolgáljon, hogy szuperszenzitív egyéniség vagyok, teljesen túlpörgök már attól a ténytől is, ha valakinek ajándékot veszek.

Éppen ezért utólag hajlamos vagyok túlgondolni a helyzetet is. Az a bizonyos ?2 csík? teljesen megváltoztatott mindent.  Ahogy kicsit szúrt az oldalam, egyből felmentem a netre és próbáltam beazonosítani a problémát. Természetesen azonnal találtam is valami hátborzongató magyarázatot, amitől teljesen kétségbe estem. Ennek köszönhetően az első trimeszterben, szinte heti rendszerességgel látogattam az orvost. Az sem segített, hogy nem igazán beszélhettem ezekről a dolgokról senkivel, hisz az első 12 hét kritikus időszak.

Nem akartam nagyon beleélni magam, de már késő volt. Láttam, ahogy egyre jobban gömbölyödik a hasam. Idegesített, hogy a párom nem akar minden percben arról beszélgetni, hogy a gyerek majd melyik óvodába fog járni és mivel fog foglalkozni, ha felnő. Szerencsére Dani teljesen az ellenkezője annak, amit én képviselek, ezáltal egészítjük ki egymást. Ő sokkal realistább és a földön jár, míg én? Elég nagy szerencsém van Vele!

2. trimeszter- Az állóvíz

Talán a legunalmasabb időszak, ha lehet ilyen része a terhességnek egyáltalán. Még nem vagy igazán terhes, de már az vagy. Vajon mások, hogy látnak? Tudják, hogy nem híztam meg, hanem egy gyermeket hordok a szívem alatt? Mondjam el? Számít egyáltalán, hogy mit gondolnak?

Aztán ott volt az örökké foglalkoztató kérdés: Vajon fiú lesz, vagy lány? Amióta az eszemet tudom és megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy egyszer majd lesz egy gyerekem, mindig is egy kislányt képzeltem el. Aztán a ténytől, hogy valóra válik, ami eddig csak a fantáziám része volt, teljesen átfordult bennem minden. Igen, tudom. Mit számít, csak egészséges legyen? és fiú! Mert talán a fiúkkal könnyebb, talán nincsenek akkora veszélynek kitéve.

De az orvos, akihez ekkor már csak 2 hetente jártam azt mondta, hogy kislány lesz. Nem baj, csak egészséges legyen, és amúgy is, lány nevekkel jobban állunk?És amikor már elfogadod és elképzeled, látod magad előtt, ahogy copfozod a haját, egyszínű ruhába öltöztök és beültök az összes királylányos mesefilmre a moziba, akkor a 26. héten közli az orvos, hogy ?gyönyörű heréi vannak?.

PÁNIK! Most mi lesz? Hisz fiú neveken nem is gondolkoztunk. Kezdhetünk mindent előröl. Újra el kell őt képzelnem. És most mi lesz Lénával? Még jó, hogy nem vagyunk túl kapkodós szülők és még nem vettünk semmit! Azt hiszem ez volt a 2. legnagyobb meglepetés a bizonyos ?2 csík? után?

 3. trimeszter- végre vége

Eljönnek az utolsó hónapok. Már egyértelműen terhesnek nézel ki, aminek minden előnyét ki is használod. Előre engednek a kasszánál, átadják a helyüket, lassan úgy érzed, hogy akár a mozgássérült helyen is parkolhatnál? (SOHA nem tettem ilyet! ) Végre a párodon is elkezded látni, hogy lelkesedik, hogy kezdi elhinni, hogy apa lesz. Eddig ő szinte teljesen kimaradt mindenből, kivéve az orvosi vizsgálatokat. Nem benne fejlődött a szerelmetek gyümölcse és nem őt kínozták rosszullétek. Neki azóta ugyanúgy teltek a mindennapjai, mint eddig. De végre elkezdett mozogni a baba. Már látható és fizikailag tapintható formát öltött. Fura lehet neki, hogy hétfőn még ő egy nagy gyerek, kedden pedig már apa. Innentől kezdve felelősséggel tartozunk egy életen át valakiért.

Elkezditek megtervezni a szobáját együtt. Észreveszed, hogy éjszakánként oda bújik a hasadhoz és suttog neki valamit. Melegség és boldogság tölt el. És minden félelmed, ami eddig kínzott elszáll?

Papíron még egy hét van hátra a kisfiúnk érkezéséig. Az utolsó 3 hetet én elnevezném egy 4. trimeszternek, mert ez a legidegőrlőbb időszak. Az idő olyan lassan telik, hogy az szinte már fizikai fájdalmat okoz. Már látni szeretnéd végre Őt és a karjaidban tartani. Az alvás sehogy sem megy. Teljesen felborul a bioritmusod. A gyomrod a szíved magasságában helyezkedik el. Nem tudod elhagyni a lakást és halálra unod magad. De mégis ez a várakozás a legédesebb és legcsodálatosabb érzés, amit egy nő el tud képzelni az anyává válás kapujában.

 ” Kisfiúnk első ajándéka az édesapjától! Nagyon szerencsés vagyok:) „