Kötődés és elválasztás; bár látszólag ez a két fogalom ellentmondásosnak tűnhet, de én arra jöttem rá az elmúlt hónapban, hogy egyáltalán nem az, sőt szerintem a gyereknevelésben ezek annyira szorosan összetartoznak, hogy egyik a másik nélkül a gyakorlatban nem is működik.

Többször kifejtettem már, hogy én kifejezetten szerettem szoptatni a kisbabámat. Nekem olyan jó érzés volt, hogy ilyen szorosan rám van utalva egy másik kis emberke, és én meg tudom adni neki azt, ami az első hónapjaiban szinte az életet jelenti.  Arról nem is beszélve, hogy az így együtt töltött meghitt percek kiépítettek közöttünk egy olyan különleges kapcsolatot, amit azelőtt el sem tudtam képzelni, hogy milyen lehet.

Kötődés

Most már úgy látom, hogy valahogy ezek alatt a percek alatt váltam igazán Anyukává. A szülés után sorra jöttek a szokásos sablonos kérdések, hogy ?na, milyen érzés Anyának lenni??, én meg mindig mondtam, hogy ?hááát, még nem tudom?. Aztán egy idő után már rájöttem, hogy mennyire jó dolog is, de ez az érzés be kell valljam nem rögtön jött, hanem fokozatosan alakult ki, amiben a szoptatásnak nálam nagyon nagy szerepe volt. Persze az anyatejes táplálásnak is vannak árnyoldalai, mint az időnként kényelmetlen fizikai és testi bajok, vagy akár a tejláz, de hát Anyukának lenni bizony elég sok áldozattal jár.

Kétségtelen, hogy egy-egy cuki babamosoly mindenért kárpótol, de önző módon be kellett látnom azt is, hogy nekem szükségem volt ezekre az egyfajta kárpótlást jelentő baba-gesztusokra. Persze Anyaság és önzetlenség kéz a kézben jár, de én főleg az első időszak nehézségei közepette igenis vágytam arra, hogy kapjak valamilyen pozitív visszajelzést a kisbabámtól. Nem hiszem, hogy szentségtörést követek el akkor, ha azt mondom, hogy igenis szükségünk van csak úgy általában arra, hogy visszajelzést kapjunk, hogy valaki egyszerűen csak azt mondja, hogy ?köszönöm vagy szeretlek?, akármennyire is nem ezért tesszük a dolgunkat.

Nekem a kötődés valahol éppen azt jelenti, hogy szavak nélkül működik közöttünk ez a fajta kapcsolat a babámmal, hogy a kezdeti hónapok alatt, főként az egymásra utaltságból kialakul közöttünk egy kölcsönös bizalmon és szereteten alapuló láthatatlan kapocs. Én törekedek arra, hogy megismerjem őt és a neki legmegfelelőbb módon elégítsem ki a szükségleteit, ő pedig teljesen megbízik bennem, vagyis ez egy oda-vissza működő folyamat. Úgy tapasztaltam, hogy ha ez a fajta bizalom működik, akkor sokkal simábban tudjuk együtt venni a gyereknevelés kihívásait. Így vágtunk neki közösen Áron életének egyik nagy mérföldkövéhez, az anyatejről való leszoktatáshoz is.

Elválasztás

Visszagondolva rettegtem a gondolattól, hogy egyszer majd Áron nem kéri többet az anyatejet. Nem csak azért, mert hiányozni fognak ezek a meghitt közösen eltöltött pillanatok, hanem azért is mert a szoptatás Áron életének és napirendjének nagyon fontos része volt. Így én úgy döntöttem, hogy fokozatosan állunk hozzá a kihíváshoz. Tudom, sokan azt mondják, hogy meg kell várni, amíg a gyerkőc leszoktatja saját magát, de lehetnek objektív okok (mint például nálam is egy több napos külföldi üzleti útra való felkészülés), ami miatt az elválasztás mellett kell dönteni. Most már elmondhatom, hogy mi végül nagyon könnyedén vettük az akadályokat, amit szerintem főleg a következőknek köszönhetek.

Fokozatosság

Áron ahogy ráérzett a szilárd ételek ízére, már láthatóan sokkal kevésbé igényelte az anyatejet, az már hosszú hetek óta inkább csak a megnyugtatást szolgálta vagy az esti altatási rituálé része volt. Amikor láttam, hogy lényegében jóllakik a finomabbnál finomabb babakajákkal, úgy a szoptatást már leszűkítettem csak reggelire és vacsorára. Lassan pedig a reggeli anyatejet is kiváltotta valamilyen péksütemény. Az igazat megvallva a folyamatnak ezt a részét nagyon élveztem, hiszen így reggelente, félálomban végre lett néhány szabad, nyugodt percem egy illatosan gőzölgő tejeskávé elfogyasztására, miközben ő jó étvággyal elmajszolta mellettem a kiflijét.

Napközbeni altatás

Bár talán úgy tűnhet, hogy a napközbeni altatásoknak nem sok szerepe van az elválasztásban, de én ennek az ellenkezőjére jöttem rá. Mivel sok kisbaba esetében a szoptatás és az elalvás összefonódik, így szerintem nagyon fontos, hogy a baba megtanuljon önállóan elaludni, és erre a legjobb alkalmak a napközben szunyókálások. Mivel Áronnak nem volt soha cumija, így találnom kellett neki valamit, amivel önállóan álomba tud szenderülni, és nincs feltétlenül szüksége az én jelenlétemre hozzá. Nálunk végül egy cuki, puha alvó maci vált be. Persze ennek is vannak árnyoldalai, hiszen így a maci életünk elengedhetetlen részévé vált, viszont Áron számára ő így lényegében egyenlő az elalvással. Ha megkapja a macit (mindegy, hogy otthon, éppen úton vagy a vendégágyban), akkor rögtön hozzábújik, és már kezd is elaludni. El sem tudom mondani, hogy milyen jó érzés, hogy nem kell altatni, csak beleteszem kiságyba, becsukom a szoba ajtaját és jöhet 1-2-néha 3 nyugodt óra a számomra.

Boris alvóka – Mamas & Papas

Esti altatás

Az elválasztás során bevallom attól féltem a legjobban, hogy miként fogom kiváltani az altatási szertartás fontos részét jelentő szoptatást. Reménykedtem azért abban, hogy ha már a napközbeni altatások olyan simán mennek, akkor este sem lesz gond, de azért bennem volt a kisördög, mert az este azért mégiscsak más. Végül úgy döntöttem, hogy az altatási szertartásból megőrzök minden elemet, de amikor este a kényelmes fotelban a karjaimba vettem Áront, akkor a szokásos anyatej helyett egy kis vizet kapott. Először nem nagyon értette, és jól eljátszott a vízzel teli itatópohárral, de pár perc elteltével elkezdte meginni, azután már kéredzkedett is be az ágyba a macijához. Legnagyobb meglepetésemre pedig a következő estétől a vizet már egyáltalán nem is kérte, csak a maci és az ágy felé mutogatott, jelezve, hogy ő már fel van készülve egy jó kis éjszakai durmolásra.

Az elmúlt hónap legnagyobb tanulsága így számomra az lett, hogy ha ismerjük a babánkat és működik az a bizonyos kölcsönös bizalom, amit én lényegében csak kötődésnek hívok, akkor együtt minden kihívást le tudunk küzdeni!

Ezt a posztot Tabajdi Ildikó írta, aki az egyik nyertese a ? Keressük a Mamas & Papas Kismama bloggerét ? pályázatunknak. Fogadjátok szeretettel:)