Subscribe Now

* You will receive the latest news and updates on your favorite celebrities!

Trending News

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtssuk számodra. Jóváhagyod a cookiek használatát?

Bejegyzés

Istenes Bence: „Volt, hogy rám tört a kapuzárási pánik!”
Apaság

Istenes Bence: „Volt, hogy rám tört a kapuzárási pánik!” 

Csobot Adél: Valaki nemsokára Anyunak fog hívni… 

Csobot Adél élete legizgalmasabb korszaka előtt áll, hiszen heteken belül Anyuka lesz! Adél még most is nagyon aktív és energikus, imádja ezt az állapotot:)

A fiatal énekesnő lelkesen és őszintén mesélt nekünk arról, hogyan érzi magát Kismamaként, hogyan készül a szülésre, és hogy mennyire örül annak, hogy Bencével egy Család lesznek!

Volt egy álmom…

Tizenéves korom óta az volt az egyik vágyam, hogy fiatalon legyek édesanya! Pontosabban volt a fejemben egy kitűzött cél: 23 éves koromig szülni. Ehhez persze kellett az is, hogy a minta, ami előttem volt, hasonló legyen ( édesanyám is fiatalon szülte a bátyámat), illetve édesanyám rugalmas, szabad, nyitott nevelési módja.

A félelem lett úrrá rajtam!

Hát, valóra vált az egyik legfontosabb álmom: kisbabát várok, azaz VÁRUNK. Bence és én. Mi együtt, és ezt már így önmagában is csodálatos kimondani. Amikor kiderült, hogy anya leszek..hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyből az anyaság és a várandósság pozitív oldalára gondoltam. A félelem lett úrrá rajtam, és vicces lesz, ami most jön, de pont az volt ijesztő benne, hogy még csak 21 éves vagyok, hogy még csak a 22. életévemet sem töltöttem be :)) Majd jött a felismerés, hogy semmi nem véletlen ( mert én ebben hiszek ), hogy mi erre vágytunk, és hogy egy olyan férfi áll mellettem, akire mindig számíthatok és akinél jobban senki nem tudna annak örülni, hogy apa lesz.

Valaki nemsokára Anyának fog hívni:)

Az első három hónap brutális gyorsasággal repült el, ami alatt napról napra egyre jobban tudatosult bennem az, hogy márpedig ez most nagyon komoly és pár hónapon belül szülni fogok. Mellesleg ez azóta is ugyanígy folytatódik…most is minden este ráeszmélek arra, hogy nemsokára valaki engem anyának fog hívni.

Büszke vagyok Bencére!

Természetes szülést tervezgetek, és nem félek, hanem inkább izgatott vagyok. Bence foggal-körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy mellettem lehessen végig, és ez nagyon megnyugtat. Azt hiszem már ez is azt jelzi, hogy teljes mértékben ki akarja venni a részét mindenből. Büszke vagyok rá! Már látom magam előtt, ahogy zenél neki és zenélni tanítja, ahogyan bicajoznak, focizgatnak, na meg azt is, amikor én skáláztatom majd. :))

Végérvényesen felnőtt lettem…

Azt hiszem egyre bátrabban mondhatom ki ezentúl, hogy végérvényesen felnőtt lettem, aki elkezdte igazán megtapasztalni azt, milyen felelősséggel lenni valaki iránt, aki sokkal jobban odafigyel arra, hogyan él, aki imád ismerkedni a pocakjában növekvő csodával, akinek fontos az, hogy a kisfiát hogyan fogják hívni, és aki már tudatosan foglalkozik azzal, hogy a gyermeke a lehető legjobban érezze magát akkor is, ha már idekint lesz.

Egy Család leszünk!

Boldog vagyok, hogy nap, mint nap meglepődöm magamon, mennyire élvezek kismamának lenni és mennyire nem ismerem ezen állapot árnyoldalát. Folyamatosan pörgök és azt érzem, hogy sokkal több bennem az életerő, mint bármikor máskor. Boldog vagyok, hogy ennyire várom már a kisfiam születését és hogy MI hamarosan egy család leszünk. Ez tényleg elmondhatatlanul jó élmény!

Most pedig a leendő apuka, Istenes Bence is örömmel írta meg érzéseit.

A fiatal műsorvezető nagyon boldog, hogy már 29 évesen Apuka lehet, lelkesen készül az életre szóló szerepre, de azért saját bevallása szerint is, nagyot fordult vele a világ! A pocakban lévő ” Kisherceg ” már most sokat változtatott rajta, de jól tudja, hogy ez még csak a kezdet:)

Fiatal apuka szerettem volna lenni

Mindig is fiatal apuka akartam lenni: 30 éves korom körül szerettem volna családot alapítani… most 29 vagyok, szóval bejött amit elterveztem. Ráadásul megtaláltam azt az embert, akinél jobbat nem tudok elképzelni: egy hullámhosszon vagyunk, ugyanazok a rezgéseink…

Azért szerettem volna ilyen fiatalon apává válni, mert szeretném érteni a fiam világát, nem akarom, hogy nagy legyen közöttünk a generációs különbség. Szeretnék sok dolgot megélni, megmutatni, és kipróbálni vele… együtt focizni, wakeboardozni, nyaralni… a legjobb barátja akarok lenni, persze ha ő is ezt szeretné :)))

Nehezen indult a terhesség…

A legnehezebb a terhességben az első három hónap volt. Adélt folyamatos rosszullétek gyötörték, és a hormonoknak „hála” hangulatingadozásai voltak. Nekem persze nagyon türelmesnek kellett lennem vele, és támogatnom akkor is, ha például hazahoztam a kedvenc fánkját és nem benne, hanem a tetején volt a nutella, amitől zokogni kezdett…

Miután túléltük az első nehéz heteket, az egészből csak a szép maradt meg: első perctől kezdve beszéltem a pocakjához, zenéltünk, énekeltünk neki esténként. Annyi boldog pillanatra emlékszem vissza az elmúlt hónapokból, hogy nem is tudnék választani, de volt egy kedvenc „beszólásom” Adéltól a terhesség alatt. Feküdtünk az ágyban, Adél forgolódott, szenvedett, hogy nem tud rendesen feküdni a nagy pocakjától… majd rám nézett és azt mondta: „De hát neked mondom? Te pontosan tudod…” célozva arra, hogy nekem is nagy a hasam… a kis szemtelen :)))

Vicces volt megélni, hogy ebben az időszakban bármit szeretett volna Adél kapni tőlem, mindig azt mondta, hogy igazából a gyerek kívánja… én pedig persze bármit megtettem volna, és meg is tennék mindkettejüknek:)

Nagyot fordult velem a világ

Nagyot változtam Adél terhessége alatt, már most teljesen más a prioritás. Hosszú távon kell gondolkoznom, azt érzem, hogy el kell tartanom a családom. Nem hozhatok elhamarkodottan döntéseket. Régen mindig az volt bennem, hogy bármi is történik velem, a jég hátán is megélek. Ha kell, kimegyek külföldre és egy strandon fogok fagyit árulni, aztán majd lesz valahogy… most már nyilván nem gondolkodhatok így.

Kapuzárási pánik tört rám!

Az elejétől kezdve nagyon örültem a baba érkezésének, de volt egy pillanat, amikor nálam is eljött a „kapuzárási pánik”. Úgy éreztem, hogy az utolsó időszak az életemben, amikor bulizhatok vagy akár FIFÁ-zhatok… hívogattam a barátaimat, hogy szervezzünk programokat… Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség, az élet nem áll meg, ha jön a gyerkőc, csak átalakul. Szeretnénk majd a másiknak szabad teret adni, hogy dolgozhasson, és az is fontos, hogy Adélnak is legyen szabadideje a csajokkal, és én is tudjak a haverokkal időt tölteni. Szerintem ez a hosszú kapcsolat titka.

Ezek az utolsó estéink kettesben…

Igyekszünk tudatosan készülni arra, ami vár ránk. Egyik este édesanyám hívta fel a figyelmünket arra, hogy ezek az utolsó estéink, amit csak ketten tölthetünk, ez utána már soha nem lesz így. Ez volt az egyik legmeghatóbb pillanat számunkra. Azóta minden percet, minden estét nagyon megélünk. Máshogy nézünk meg még egy filmet is. Minden este olyan, mint egy nyaralás utolsó estéje. Életem legszebb estéi. Egyébként azt a bizonyos estét, amikor erre rádöbbentünk, annyira megjegyeztük, hogy fotót készítettünk a szobáról és magunkról, hogy soha ne felejtsük el…

Ajánlott bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?