Azt hiszem, két féle kismama van, aki akar szoptatni és aki nem. Aztán aki tud szoptatni és aki nem. Vagy pontosítok, aki tudna szoptatni, ha akarna és aki nem. Ha van a gyermekáldás, gyereknevelés témakörében sarkalatos pont, akkor az a szoptatás. Ráadásul mindenki ért hozzá, mindenkinek van véleménye róla, és mindenkinek ez jut eszébe, hogy megkérdezze tőled, ha megszültél: Na, és tudsz szoptatni?

Érdekes, hogy egyáltalán ennek a kérdésnek van létjogosultsága, hiszen a világon a legtermészetesebb dolog az anyatejjel való közvetlen táplálása a kisbabának, azaz a szoptatás. Annyira kézenfekvő, annyira ?erre van kitalálva?, mégis a modern kor vívmányai, a gyereknevelési divathullámok és egyes módszerek jó pár évtizede még lebeszélték az újdonsült kismamákat a szoptatásról, napjainkban pedig nem is számít igazi anyának az, aki nem szoptat. Nehéz mindennek és mindenkinek megfelelni, mégis azt gondolom és tapasztalom, hogy az anyák legtöbbje szeretne szoptatni és tud is, a maradék szeretne de valamilyen oknál fogva nem tud, és egy igen kis hányad nem akar, pedig tudna. Lehetnek az embernek elvei, amikor még fiatal, hogy az én mellem ne legyen löttyedt tejeszacskó a szoptatástól, majd kap az a gyerek tápszert, de amikor 9 hónapig növekszik a szíved alatt a gyermeked, és csakis a legjobbat akarod neki, akkor meg sem fordul a fejedben, hogy ne adj neki anyatejet, hiszen tudjuk, hogy a kisbaba lehető legjobb és legegészségesebb tápláléka.

Tudtam én is, éppen ezért szerettem volna nagyon szoptatni, de nekem voltak sajnos olyan problémáim, amelyek ezt veszélyeztették. Tudatosan készültem rá, elolvastam minden tájékoztató füzetet, könyvet a témában, beszereztem minden kelléket, segédeszközt, de sajnos úgy alakult, hogy 1 hónapig tudtam Pollit szoptatni, azt is úgy, hogy már az elejétől szükség volt pótlásra, mert nem volt elég az anyatej. Bántott és bánt ma is, hogy nem tudtam sokáig szoptatni, az az összebújás, meghittség, szoros anya-baba kapcsolat megteremthető természetesen cumisüveggel is, de amikor az ember (lánya) a saját gyermekét táplálja, az teljesen más érzés (és mennyivel praktikusabb, hajaj!). Persze, felnőtt Polli is a tápszereken, bár nem volt egyszerű megtalálni a számára legmegfelelőbbet. Iszonyú macera volt 3 óránként elkészíteni, főleg éjjel (bár aztán a rutin és kitapasztalás sokat segített), hányszor volt, hogy éberkómában fordítva csavartam rá a cumisüveg kupakját, öntöttem mellé a tápszert, és még sorolhatnám, arról nem is beszélve, hogy ha elmentünk valahova, micsoda apparátussal kellett vonulnom, innen is csókoltatom a babavíz feltalálóját!

Hogyan is lehet elérni, hogy mindezt megússzuk, és tudjunk szoptatni? Nos pár pontban összegyűjtöttem azokat a praktikákat, amelyek a legtöbb nőnek beváltak!

1. tipp: LLL

A legelső lépés legyen, hogy a La Leche Liga honlapját végigböngésszük, beszerezzük a kiadványaikat (én úgy örököltem meg őket), komolyan mondom, le a kalappal a LLL előtt, hogy ilyen aktív, valóban emberi és segítőkész csapatot hoztak létre, minden létező kérdésre itt megtalálható a válasz, és mindenre van segítség. Imádtam Bár elmondhatnám ezt a kórházi nővérekről, akik semmit nem segítettek abban, hogy hogyan kell szoptatni, sőt a szülés után, amikor a már megtisztított, bebugyolált illatos babámat visszakaptam, ügyetlenkedtem a mellre helyezéssel – könyörgöm, első gyerek, és szoptatni senkit nem láttam, mert azt az ember nem bámulja meg -, a ?kedves? nővér durván megcsavarta a mellbimbómat, hogy a gyerek be tudja kapni a szájával. A La Leche Liga teljesen természetesen áll a szoptatáshoz, tényleg mindenre gondolva. Imádtam a füzeteiket bújni, rengeteg jó ötletet merítettem belőlük, csakúgy mint a honlapjukon: lll.hu

2. tipp: Igyál, hogy itatni tudj

Sokan megfeledkeznek arról, hogy ha tejet akarunk fakasztani, akkor bizony sok folyadékot kell innunk. No, de egy szoptatós anyukának nem mindegy, hogy mit. Például sokan azt tapasztalták, hogy ha tejet isznak, akkor a kisbabát görcsök kínozzák, vagy a körtelé nem jó, mert szélgörcsöket okoz a babának. Viszont a szilvalére rengetegen esküsznek, sajnos rajtam nem segített, de nagyon finom:) A sör (komló) tejfakasztó hatása is legendás, lehet kapni már kifejezetten kismama barát, ízesített söröket, amelyek nem alkoholosak (nem kell ládaszám meginni belőle), nyugodtan lehet fogyasztani. A másik varázsszer pedig a tejfakasztó tea, vagy szoptatós tea, ami 100%-ban természetes hatóanyagokra épül, és szerintem finom is.

3. tipp: Hangolódj rá, de ne görcsölj!

A tipikus ?ne gondolj rá és akkor összejön? esete, és tényleg. A túlzott, már-már pánikszerű rágörcsölés garantáltan elapasztja a tejet, a nyugodt, elfogadó, elengedő hozzáállás pedig segíti a pszichét abban, hogy valóban szoptatni tudjon a kismama. 10 ismerősömből 9 az első tápszeres babája után a második gyerekét már tudta szoptatni, és mindannyian arról számoltak be, hogy halálosan nyugodtak voltak ha szoptatásról volt szó, hiszen tudták az első gyerek kapcsán, hogy fel fog nőni tápszerrel is, így nem volt miért izgulni. És persze a második baba már vígan tudott anyatejet fogyasztani.

4. tipp: Minél többször szoptatsz, annál több tejed lesz

A tejtermelő mirigyek úgy működnek, hogy minél többször ürül ki a mell, annál többször és nagyobb mennyiségben termelődik tej, ami persze beáll majd a babád igényeinek megfelelően, de kezdetben nem árt rásegíteni kézi vagy elektromos mellpumpával is, hogy minél több termelődjön. Érdemes barátnőtől beszerezni, kölcsönkérni, kinek mi válik be, kísérletezni kell a típusokkal is. Persze, a babád is besegíthet, hiszen napjainkban visszatértünk az igény szerinti szoptatáshoz, azaz ahhoz, hogy amikor a baba kér enni, akkor adok neki, és nem az órához kötöm az étkezéseit. Nagyjából amúgy is 3 óránként éhezik meg jobb esetben a baba, szóval a kezdetek kezdetén minél többször érdemes mellre rakni a babát, már csak azért is, mert az a lehető legjobb neki.

5. tipp: Masszázs

Nekem sajnos teljesen kimaradt a ?tejbelövellés?, ?mellbedurranás?, azaz az körülbelül 4-5. napon várható óriási mennyiségű tejtermelődés, amitől a mellek fájdalmasan keményekké válnak, amikor magától folyik a tej. Ha nem szívja jól ki a baba, nincs alaposan lefejve, akkor begyulladhat a mell, és az bizony nagyon fájdalmas. A legtöbb helyen ilyenkor mellmasszázst javasolnak, érdemes elolvasni több módszert is erre, de ha már csak jól átmasszírozzuk kemény melleinket, sokat tettünk, hogy nem legyen tejlázunk a gyulladástól. Nekem sajnos a mellbimbóm repedt be, felázik a baba szájától, és nincs ideje regenerálódni, iszonyúan fájt, napokig félmeztelenül mászkáltam a lakásban, mert nem bírtam elviselni, ha bármiféle anyag érintkezett a mellbimbómmal, mígnem svájci barátnőm két csodakencéje mentett meg. Az egyik az itthon is kapható Purelan kenőcs, ami tiszta lanolin, és a lényeg, hogy nem kell minden szoptatás előtt fertőtleníteni, lemosni a mellet, hanem maradhatott vékonyan a krém, a másik pedig egy szuper bőrregeneráló tapasz, amit súlyos bőrsérüléseknél javasolnak kint a betegeknek, én pedig kis kockákra vágva felragasztottam a mellbimbómra, és átmeneti enyhülést adott.

6. tipp: Talált meg a legkényelmesebb helyet, pózt

Sokan vitatkoznak azon, hogy fekve, félig fekve vagy ülve jó-e szoptatva. Én azt láttam, hogy mindegy, ahogy az anyának és a babának kényelmes. A kórházban fekve szoptattam, persze Polli mindig elaludt az ágyamon, ezért állandóan meg lettem szidva, aztán itthon szépen elővettem a szoptatóspárnámat, és kitapasztaltam a legkényelmesebb testhelyzetet, amit végül használtunk, csak éppen nem ?cicizés volt? benne, hanem cumisüvegezés. Szerintem a szoptatós párna nagy találmány, már kismamaként jó szolgálatot tesz, mert fel lehet rá polcolni a lábat, vagy ami kényelmes a kismamának. Aki szoptatott már gyereket, az tudja, hogy a legédibb kis mazsola is irtó nehéz lesz ám fél óra karban tartás után, arról nem is beszélve, ha elalszik a csöpp baba a karban és az ember még tartogatná a karjában, gyönyörködne benne. A szoptatós párnával ez nem teher, hiszen vagy az anya karjának ad támaszt, vagy a babát lehet rárakni, kinek hogy kényelmes. Nem árt beszerezni egy kényelmes, háttámlás, karfás fotelt, kanapét sem beszerezni a babaszobába, valamint meghitt, nyugodt perceket teremteni a szoptatáshoz.

Mostanában kap el a szomorkás gondolat, hogy az én babám felnőtt, és még nem is szoptathattam, sosem felejtem el, milyen édes kis arca volt, ahogy szopott, megörökíteni sem tudtam, mert annyira különleges látószögből láttam ilyenkor őt, de elkövettem mindent, hogy a szoptatás meghitt, bensőséges pillanatait imitáljam a cumisüveggel és tápszerrel, szerintem sikerült. Nem attól leszünk jó anyák, ha kizárólag anyatejjel tápláljuk babánkat, ha a nap 24 órájában magunkra kötve hordozzuk, ha vele kelünk és fekszünk, hanem akkor, ha valóban figyelembe vesszük, hogy mi jó neki és a tőlünk telhető módon mindazt megadjuk neki.

Ezt a posztot Dobos Andrea írta, aki az egyik nyertese a ? Keressük a Mamas & Papas Kismama bloggerét ? pályázatunknak. Fogadjátok szeretettel:)