Egyéb

Last minute farsangi tippek!

Idén különösen rövidnek ígérkezik a farsangi időszak, így előrelátó, rendszerető Anyukaként próbáltam időben felkészülni rá. Jól ki is találtam, hogy mi lehetne az én kis rosszcsontom a bölcsődei farsangon, beszereztem a jelmezhez szükséges hozzávalókat, már éppen a kivitelezésbe fogtam volna, amikor villámcsapásként ért a nagy felismerés, hogy az én kisfiamnak bizony már saját határozott tervei, elképzelései vannak, és esze ágában sincs csak az én kedvemért belebújni a cuki sütőtök jelmezbe, mert ő bizony pókember szeretne lenni.

Jelmez

Mi tagadás megkérdezhettem volna előtte, hogy mibe is szeretne öltözni a farsangon, de mentségemre szóljon, hogy bennem még élesen élt a tavalyi emlék, hogy kellő lelkesedéssel szinte bármit ráadhattam; ha nem zavarta az ugrándozásban, akkor neki igazából teljesen mindegy volt. Azóta bizony eltelt egy év, és az én kis engedelmes totyogóm, egy dacos kisfiúvá növekedett közben.

Alapból úgy gondolom, hogy a kreatív, otthon elkészíthető jelmezek a legjobbak, de dolgozó Anyukaként teljesen megértem azokat a szülőket, akiknek az egész napi rohanás után, már nincs energiájuk kézműveskedni, szabni, varrni esténként. Én valahol a középúton vagyok. Általában szeretem ésszerűen megközelíteni a kihívásokat, szóval szabok-varrok, ragasztok, de csak akkor, ha egyszerűbben nem tudom megoldani. Az egyszerűség pedig számomra nem feltétlenül azt jelenti, hogy veszek egy kész ruhácskát, hiszen nekem ez pont a farsangi készülődés varázsát venné el.

Áron első farsangján még csak néhány hónapos volt, és akkor még nagyon könnyű helyzetben voltunk, hiszen rengeteg állatfigurás ruhácska létezik. Mi is az egyik ilyen bárányos rugit neveztük ki jelmeznek, amihez kapott még két ragasztott szarvacskát és egy kis arcfestést is a tesóktól. Bár az az ötlet is felmerült, hogy lehetne dalmata kutyus, ha feláldozok egy fehér rugdalózót és egy kis sapkát, amire filccel pöttyöket rajzolhatnék.

A következő farsang már a bölcsiben volt, és az már nagyobb kihívást jelentett. A fő probléma az volt, hogy azt már akkor tudtam, hogy az én kis örökmozgó rosszcsontom nem tűr meg magán semmi olyat, ami nem kényelmes. Úgyhogy a kalapos, álarcos, terjedelmes jelmezeket el is felejthettem, amihez hozzájött még az is, hogy figyelembe véve a reggeli mosakodással járó rendszeres harcot, az arcfestés sem jöhetett nagyon szóba. Szóval maradt a kreatív, de praktikus megoldás, és bajnoknak öltöztettem. Kapott egy kényelmes tornanadrágot a klasszikus „retró darabot”, két fehér csíkkal az oldalán és egy trikót, amire elővigyázatosságból rávarrtam az aranyérmet, megelőzve, hogy valakit játékból fejbe kólintson a súlyos medállal. Végül annyira tetszett Áronnak a megoldás, hogy egész nap le sem vette magáról, még abban is aludt.

A farsangra készülve mi már jóval korábban elkezdtünk beszélgetni arról, hogy minek is öltözhetne Áron. Általában este, lefekvéshez készülve, vagy az autóban utazva szoktunk beszélgetni ilyesmikről, hiszen olyan jól el lehet fantáziálni egy-egy ötletről. Néha még egész kis mese is kerekedik belőle, amit Áron különösen élvez, hiszen ő maga alakítja a történéseket. Kis rávezetéssel próbálok feldobni neki egy-egy ötletet, amin elindulva aztán ő találja ki a jelmezt, én meg gyorsan tovább gondolom, hogy mennyire kivitelezhető. Olyan ez, mint egy kis társasjáték. Így merült fel, hogy lehetne orvos, mert van otthon egy általa „doktoros táskának” hívott doboz, amihez megkaphatta volna egy kis átalakítással valamelyik megunt fehér ingemet köpenynek. Ehhez hasonlóan jött elő a szerelő bácsi gondolata is, hiszen a játékszerszámok gyakran előkerülnek, és kantáros nadrágot is találunk elég könnyen Áron ruhatárában. Az már az ő ötlete volt, hogy „Bob a mester” példájából kiindulva az én sárga műanyag tálam lehetne a védő sisak, ha esetleg egy építkezésre is megy a szerelő bácsi.

Többször eljátszottunk még a nyuszi és a kutyus lehetőséggel is. Az ötlet nagyon tetszett Áronnak, hogy barna vagy fehér ruhákba bújna, esetleg vehetne színben passzoló kesztyűt is, de amikor az álarcra, az arcfestésre vagy a fejecskéjére egy kis gumival rögzített fülecskékre került volna a sor, akkor ő rögtön továbblépett. Az viszont már az ő ötlete volt, hogy lehetne úszó is, ha magára veszi az összes fürdős cuccát: fürdőnadrág, mentőmellény, karúszók, búvárszemüveg. Ez egy viszonylag könnyen kivitelezhető jelmez, de lelki szemeim előtt már láttam, ahogy így felszerelkezve ömlik róla a víz a nagy farsangi buli hevében. Így inkább lebeszéltem róla. Ajánlottam neki a szakács jelmez ötletét, hiszen egy kis kötényt és papírból egy szakács sapkát elég egyszerűen össze lehet dobni, de őt valahogy nem hozta lázba. Annál jobban tetszett neki a nagy tesó tavalyi csiga jelmeze, de az ő temperamentumával nem jósoltam volna túl sok időt a hátára felszerelt csigaháznak, ami egyébként összetekert háztartási csomagoló papírból készült. Tetszett még neki az unokatesó krokodil jelmeze is, ami egy a fejére tett hosszúkás kartondobozból állt, amire nagy szemeket rajzoltak, és még annál is nagyobb félelmetes fogakat ragasztottak. Egy próba után azonban Áron rájött, hogy evvel a nagy valamivel a fején ő bizony nem tud egykönnyen hemperegni.

Így végül idén azt hiszem, beadom a derekamat Áron kívánságának. Bár már félig előkészült a sütőtök jelmez, ami nem volt más, mint egy nagyobb méretű narancssárga póló, deréktájon összehúzva egy gumival. Varrtam bele egy bélés-szerűséget, amit vattával terveztem kitömni, de a befejezés egyelőre még várat magára, hiszen Spiderman lekörözte. Könnyen kerekedhetne egy külön cikk arról, hogy bármennyire is próbálom tudatosan irányítani a kisfiam figyelmét a neki való mesék és egyéb tartalmak felé, mégis elkerülhetetlen, hogy ne érjék őt, ha csak érintőlegesen is, a nagytesók által közvetített ingerek. Egyszóval próbálkozhatok én sok mindennel, de a nagytesó cuccai sokkal menőbbek, és attól tartok, hogy ez csak fokozódni fog. Szóval, ha szeretném vele fenntartani a bizalmi viszonyt, akkor szerintem nem érdemes tiltani ezeket a vágyakat, viszont egy kis fortéllyal terelgethetjük az igényeket egy kicsit finomabb irányba, ami az ő korának is megfelel. Vagyis mivel én annyira nem értek egyet a pókember jelenséggel, így próbálok egy szelídebb jelmezt készíteni. Inkább csak a kék-piros színvilágot igyekszem majd utánozni, ami nem lesz túl nehéz feladat passzoló harisnyával, zoknival és egy pólóval, amire alkoholos filccel rárajzolom a pókháló mintát. Van egy örökölt pókember bábúnk, ami talán az ötletet adhatta Áronnak. Így szerintem, ha kivételesen őt is magával viheti a bölcsibe, akkor az már tuti siker lesz.

Farsangi készülődés

A jelmezről való gondoskodás mellett, mi még sok egyéb téren is igyekszünk hangolódni a farsangolásra. Áronhoz is, mint az ilyen pici gyerekekhez általában a játékon keresztül vezet az út. Játékosan szinte mindent el tudok érni nála. Így próbálok minél több lehetőséget megragadni a közös játékra, és az ünnepekre való készülődés remek lehetőséget teremt erre, hiszen megvan a vezérfonal, amire fel lehet fűzni a közös elfoglaltságokat. A korán sötétedős télvégi délutánokon igazi kincs egy-egy ilyen új program lehetőség. Például fánkot dagasztunk, szaggatunk közösen, (a közös sütést még nem merem megkockáztatni az én kis örökmozgómmal), álarcot rajzolunk, vágunk papírból, hozzávalókat vásárolunk, keresünk otthon a jelmezhez, és farsangi zenét hallgatunk. Nálunk a kedvenc Gryllus Vilmos Maszkabálja. Ilyenkor ez megy non-stop a TV-ben, autóban, CD-ről stb. Remek ráhangolódás a farsangi bulira és nagyon aranyos!

Farsangolás

A farsangról általában az iskolai, óvodai bulik jutnak eszünkbe. De hát miért is ne lehetne ez akár egy megszokott családi esemény is? Egy-egy jól sikerült jelmezt a gyerekek néha olyan szívesen viselnek, hogy le sem akarják venni magukról. Miért is ne teremthetnék otthon is egy olyan lehetőséget, ahol ismét magunkra ölthetik a maskarát, sőt még mi felnőttek is visszamehetünk a gyerekkorba és velük együtt bohóckodhatunk. Ezen a gondolatmeneten indult el Áron Nagymamája is, és rendezi meg minden évben a családi farsangi mulatságot, fánkkal, beöltözéssel, jelmezversennyel, zenével, tánccal, tombolával és sok vidámsággal. Csupán csak egy kis kreativitással olyan sok új színt lehet vinni a családi együttlétekbe. Idén például tematikus bulit tervezünk. A családtagok választanak maguknak egy-egy jelmezt Gryllus Vilmos Maszkabáljából, és közösen mókázunk majd az hozzá passzoló zenére. Néhány elcsípett sugdolózásból pedig arra tippelek, hogy a család gyermek tagjai óriási titkolózások közepette készülnek egy külön előadásra is.