Egészség

Beszélni tanul a gyerek – 2. rész

Előző posztomban olvashattatok arról, hogyan lehet elősegíteni, megsegíteni a beszédfejlődést, most pedig azokat az intő jeleket gyűjtöttem össze, amelyekre érdemes odafigyelni, illetve azokat a lehetőségeket, ahova fordulhattok, ha tanácsra, segítségre van szükségetek.

A normál beszédfejlődés egyik legfontosabb alappillére az ép hallás. Ma már újszülött korban, még a kórházban szűrik a csecsemők hallását, amely arra elegendő, hogy kiszűrje a nem halló babákat, vagy azokat, akiknél minimális hallásmaradvány van. Viszont nem elegendő arra, hogy jelezze azt, ahol épp csak annyi decibel a halláscsökkenés, melytől látszólag hallja a világ zajait (hangjait), de a beszédhangokat pont nem, vagy nem megfelelően. Nem szabad elfelejteni, hogy a különböző hangok, zajok, zörejek különböző frekvencián szólnak, van aki a magasabb frekvenciájú hangokat nem hallja, és van aki az alacsonyabbat nem.

Gyakran találkoztam a praxisomban olyan nagyothalló kisgyerekekkel, akiknél óvodában derült ki, nem megfelelően hallanak. A szülők elmondása szerint mindig meghallották, ha a szomszéd szobából szólították gyermeküket, csak azt felejtették el, hogy a kisgyerek nem a hangokat hallotta, hanem a nevének, vagy az utasításnak, kérésnek a dallamát, amelyet megtanult az évek során. Ahhoz, hogy hibátlan, hangtanilag tiszta, ép beszéd alakuljon ki, elengedhetetlen a megfelelő beszédhanghallás. És hogyan tudhatjuk, hogy gyermekünknél ez megfelelően működik? Vegyünk kézbe különböző játékokat, vagy mesekönyvet, és kérjük meg a gyermeket, mutassa meg azt, amelynek a nevét mondjuk, természetesen játékos formában. Haladók kereshetnek nagyon hasonló szavakat is, mint gép-kép, málna-bálna.

Hová fordulhatunk, ha azt gyanítjuk, gyermekünk nem hall megfelelően? A megyeileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatokhoz, valamint a megyei kórházak audiológiai központjaihoz (ha van ilyen), illetve az Hallásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Szolgáltató Központhoz. (1147 Budapest, Cinkotai u. 125-137.)

Mikor van az a pont, amikor már izgulhatunk, ha nem indul be a beszéd? Régen, anyáink idejében az volt az elfogadott, hogy ha 3 éves korában még nem beszél minimum szavak szintjén a gyerek, akkor kell segítséget kérni a logopédustól. Ma már azt mondjuk, hogy bizony 2 éves korban egy jó 30-50 szavas aktív szókincstárral minimum rendelkeznie kell a gyermeknek, és már rövid, esetleges mondatokat képes legyen alkotni (apa pápá, baba mámmám). Az teljesen normális, ha a beszédfejlődés során a gyerekek a szavak első szótagjait ismétlik vagy mondják (pl cipő helyett ci, kutya helyett ku), ebből fog majd szépen „kinőni” a teljes szó. Az viszont aggodalomra adhat jelet, ha a gyermek csak ismételget, echolál, azaz mindent úgy ad vissza mint a visszhang, kérdésre sem válasz-szerű szóval, mondattal felel, hanem megismétli a kérdést. Ez nyilván a beszédfejlődés elején teljesen normális, de ezt a szintet ki kell nőnie a gyerekeknek és képesnek kell lenniük önálló beszédproduktumra. Fontos megjegyezni, hogy a beszédfejlődés megindulása valóban minden kisgyereknél más és más, nem szabad összehasonlítani gyerekünket a szomszéd gyerekével, a játszótéri pajtásokkal, mert a nyelvelsajátítás folyamata tényleg mindenkinél máshogy indul el (de a folyamat nagyjából mindenkinél ugyanaz). Vannak már korán szépen és gazdag szókinccsel beszélő és még több teljesen normális ütemben fejlődő gyerekek. De ha gyermekünk közel két évesen nem beszél egyáltalán vagy csak pár (nem 30-50) szótöredéket, szósalátát használ, kérjünk mielőbb szakembertől segítséget. A beszéd fejlesztésében csak és kizárólag a logopédus illetékes, egyéb kiegészítő (mozgásos) terápiák csak kísérői lehetnek a logopédiai terápiának nem pedig helyettesítői.

Hová fordulhatunk, ha azt tapasztaljuk, gyermekünk beszéde nem fejlődik életkorának megfelelően? Minden városban működik úgynevezett Pedagógiai Szakszolgálat, melynek vannak megyei és országos központjai is. Első lépésben a területileg (városban, járásban) illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál kell időpontot kérni vizsgálatra, mely általában több lépcsős lesz, első lépésben alapos anamnézist vesznek fel a szülőktől (terhesség, szülés, gyermek fejlődésére vonatkozó részletes beszélgetés), majd pár alkalommal a logopédus megfigyeli a gyermeket és közben vizsgálva próbál diagnózist felállítani és javaslatot tesz a terápia menetére, időtartamára. Mivel ez időigényes folyamat, érdemes a legkorábbi gyanúnál már szakember segítségét kérni, hiszen a korai fejlesztés rendkívül fontos a beszédfejlődés ezen szakaszában.

Mi van akkor, ha beszél a gyerek, csak éppen nem tisztán, hétköznapi szóval pösze, torzan ejti a hangokat és beszéde nem érthető? Teljesen normális, ha egy 3 éves beszéde még alakilag nem ép, azaz sapka helyett szapkát mond, vagy éppen róka helyett jókát vagy lókát, de az sem gond még, ha épp a kakasból lesz tatasz. Ha aggódunk, mikor tisztul ki az a beszéd, akkor először is nézzük meg, hogy a nyelvfék kellően szabad, azaz a nyelv alatti kis bőrhártya nincs-e lenőve, tudja-e a gyerek a nyelve hegyét felemelni a szájpadlására úgy, hogy közben a szája nyitva van. Nagyon fontos tudni, hogy a lenőtt nyelvfék egy erek és idegek nélküli bőrhártya, amely kifejezetten meggátolja például az l, r, t, d hangok helyes ejtését. Fül-orr-gégész hivatott ezt „felcsípni”, amely egy teljesen rutineljárás, ambuláns keretek között végzik el, lehetőleg minél kisebb korban (normál esetben újszülötteknél elvégzik). Általános tapasztalat, hogy amint a kisgyerek 3 évesen bekerül az óvodába, közösségbe, beszéde gyorsabb ütemben fejlődik. Ha gyermekünk beszéde feltűnően érthetetlen, legalább 10-12 hang ejtése hibás, akkor 4-5 éves korában (középső csoportban) már játékosan, rövid foglalkozások keretében lehet artikulációs gyakorlatokkal (ajak és nyelv tornája) előkészíteni a hangok helyes formálását. Ha csak az r hang nem pörög, akkor ráérünk nagycsoportig játékos mondókákkal gyakorolni, (nem erőltetve, mert sokkal rosszabb lehet belőle), és rábízni a logopédusra a munkát, melybe minket is be fog vonni otthoni gyakorlóanyagokkal.

Hová fordulhatunk, ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk „pösze”, beszéde nem tiszta, érthetetlen? Minden óvodába hetente egy-két alkalommal a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat logopédusa jár ki fejleszteni a gyerekeket (kivéve azokba az óvodákba, amelyek olyan szerencsések, hogy saját logopédusuk van), így vagy kérjünk tőle időpontot, vagy jelezzük az óvónőknek, hogy szeretnénk kérni gyermekünk logopédiai vizsgálatát (5 éves kortól kötelező). Sajnos fel kell készülnünk arra, hogy a csoportok telítettek, és várólistára kerülhetünk.

Egy kisgyerek életében hónapok is rendkívül sokat jelentenek, pláne, ha beszédfejlődéséről van szó, ezért bátran kérjünk segítséget inkább idő előtt mint idő után.

Következő és egyben befejező posztban pedig olyan játékos, segítő és fejlesztő nyelvi játékok lesznek, mellyel elősegíthetjük gyermekünk beszédének fejlődését.