Egészség

Beszélni tanul a gyerek – 1. rész

Akinek gyereke van, az tudja, hogy a baba, kisgyerek egészsége mellett a legjobban a kognitív funkciók fejlődése miatt aggódunk. Hogy vajon időben kúszik, mászik, feláll és jár, hogy vajon időben elkezd beszélni, és hogy okos kisgyerek lesz-e. Megannyi aggódnivaló, amelyek esetében igaz a mondás, jobb félni, mint megijedni.

Inkább legyünk aggodalmas, körültekintő anyukák, és izguljunk feleslegesen, mint hogy esetleg lecsússzunk a baba fejlődésének fontos szenzitív szakaszairól, amelyeknek bepótolása vagy korrigálása már nehezebb. A beszéd fejlődésének szakaszai a legtöbb kisgyereknél maguktól épülnek egymásra, mindenfajta beavatkozás vagy speciális külső segítség nélkül. Ezek a szakaszok megkerülhetetlenek, átléphetetlenek és kihagyhatatlanok, azaz azok a gyerekek is ezen az úton haladnak lépésről lépésre, akiknek megkésett a beszédfejlődése, és logopédiai terápia szükséges a korrigáláshoz. (Egy félreértés tisztázására: a logopédus hivatott a nem beszélő gyerekek beszédét megindítani, később a torzan, nem jól ejtett (pösze) hangokat javítani. Nincs külön beszédindító szakember, és bár léteznek kiegészítő terápiák, ezek csakis a logopédiai terápia mellett tudják jótékony hatásukat kifejteni.)

Mivel logopédusként dolgozom immár 16 éve, bátran merek tanácsot adni abban, hogyan segíthetjük elő gyermekünk beszédének fejlődését, és hogyan érhetjük el, hogy a beszéde tiszta legyen.

Ha hangot hallok, hangot adok

Számos kísérlet bizonyította, hogy már magzati korban a baba hallja, érzékeli és megkülönbözteti édesanyja hangját. Egészen a korai hónapoktól érdemes pár percre befelé fordulni és beszélgetni azaz beszélni a babánkhoz. Meglepő, hogy milyen hevesen reagálnak az anyai hangra, az anya hanghordozására, ez a hang lesz az, amely biztonságot nyújt majd a születés utáni napokban. Bátran beszéljünk a babához pelenkázás, fürdés közben, gügyögjünk, nyugodtan használjunk úgynevezett dajkanyelvi szavakat, (paci, bibi, poci stb). Ezek a rövid szavak vezetik majd be a kicsiket a nyelvünk világába.

Grimasz, mimika és játék a szájjal

A kommunikációhoz elengedhetetlen, hogy a baba felé forduljunk, láthassa az arcunkat (mimikánkat, artikulációnkat), hiszen már egészen csöpp kortól az utánzás lesz a fő tanulási módszere. Úgy issza arcunk látványát mint a szivacs, ekkor legkedvesebb játéka, ha feléje fordulva grimaszolunk, gügyögünk, bohóckodunk, túlartikulálunk a szánkkal, arcunkkal. Hagyjuk, hogy a baba megfogja a szánkat, hogy megfigyelhesse a nyelvünk mozgását, mi pedig ne összetett mondatokat, kisregényeket mondjunk fel neki, hanem egyszerű hangokat, szótagokat, játékos hangsorokat ismételgessünk, berregjünk, csettintsünk, adjunk ki mindenféle vicces hangot a nyelvünkkel, szánkkal. Azok a babák, akik rendszeresen, közvetlen közelről figyelhetik meg szüleik arcát, azok hamarabb és tisztábban beszélnek, mint társaik nagy valószínűséggel.

A magyar nyelv ritmusa

A magyar nyelv hihetetlenül dallamos, ritmusos, ragyogó nyelvi játékok adódnak abból, ha csak a hosszú és rövid hangokkal játszunk. Pár hónapos babáknak érdemes már ritmusos, játékos gyerekverseket „előadni”, együtt mozogni, játszani velük a vers ritmusára. Weöres Sándor csodás gyerekversei tökéletesen alkalmasak arra, hogy míg az anyuka jól hangsúlyozva, ritmusosan és játékosan mondja vagy énekli a verset, addig a babát ringatja, döcögteti, végtagjait a vers ritmusára mozgatja. Ezzel gyakorlatilag a szótagolás világába vezetjük be a gyerekeket. Nagyobb babák kezébe már kerülhet fakanál és püfölheti vele ritmusra a kanapét vagy az edény alját, nagyon szeretik átélni ezeket a különböző ritmusokat.

Nem minden beszéd fejleszt

Sajnos tévedés azt hinni, hogy a különféle mesecsatornák hallgatása vagy a valódi kommunikációt, odafigyelést nélkülöző beszédáradat éppen olyan jó a beszédfejlődés szempontjából, mint az odaforduló, szemkontaktuson alapuló, egyszerűsített dajkanyelv, ahol a kérdés-válasz opponálás is gyakorolható. A tévé, és a fazék kavarása mellől odavetett szavak és mondatok pont azt nem tanítják meg a kisgyereknek, ami a beszéd lényege: közlök valamit és arra a környezetem, a befogadó fél reagál. A tévétől elmarad a visszacsatolás, hiányzik a kölcsönös kommunikáció, így a gyerek azt szokja meg, hogy ő csak befogad, de nem közöl.

Mutogatás, jelelés

Ha egy kisgyerek hallásával semmi gond, akkor semmi sem indokolja, hogy mutogatva vagy mutogatással kísérve tanuljon meg beszélni. A beszédfejlődés rendkívül egyedi, mindenkinél más és már ritmusban, időben indul meg. Van aki már igen korán a gőgicsélés szakaszából eljut oda, hogy rövid dajkanyelvi szavakat mondjon, melyhez értelmet lehet kötni (mamma, papa), vannak akiknél pedig az a szakasz nyúlik ki, amikor a szavak első szótagját mondják (ez teljesen normális, és természetes). Erőltetni, siettetni kár ezt a folyamatot, hiszen például egy alternatív kommunikációs csatorna (a kéz-szem a fül-hang helyett) azoknál a gyerekeknél gátolhatja a normál beszédfejlődést, akinél valamilyen hallási észlelési, vagy egyéb korrigálható probléma húzódik meg a háttérben, így ők nem lesznek ösztönözve arra, hogy beszéddel kommunikáljanak. Várjunk türelemmel, addig is sok-sok játékos arc az arc felé forduló göcögető, grimaszolás és hangadás, rengeteg ritmusos vers, mondóka és ének mozgással-mozgatással kísérve és mese, mesekönyv!

A folytatásban azokat az intő jeleket gyűjtöttem össze, amelyekre érdemes figyelni, ha késik a beszéd, illetve pár tippet, hová lehet fordulni, ha nem indul meg időben a beszéd.