Nem tudom, más hogy van vele, de én úgy érzem, hogy amióta gyerekem van, folyamatos ?akadályokat? kell megugranunk: mintha egy nonstop verseny résztvevői lennénk, melyben állandó nyomás alatt kell a lehető legjobb eredményt elérni.

A képzeletbeli ?check? listámon sorra pipálom ki a túlélte/megcsinálta/már tudja tételeket és valahogy nem akar ez a lista fogyni, sőt! Tudom, a nagy öregek ilyenkor azt mondják, hogy ha nincs miért idegeskedni, akkor kreálunk magunknak valami problémát?őszintén nem tudom, hogy én is így működöm-e, de mindig van valami, ami izgalomban tartja amúgy sem unalmas hétköznapjainkat.

Mikor kezdjük el a bilire szoktatást?

Polli két éves, és pontosan egy éve hallgatom a Déditől – aki 87 éves – hogy mikor ültetem már bilire a gyereket. Mert abban az időben bizony ennyi idősen már előkerült a bili és bizony minden reggel szépen rá kellett a gyermeknek ülni és onnan addig nem szállhatott le, amíg produktum nem volt. Szegény nagymamám amióta megszületett Polli ontja felém a jobbnál jobb tanácsokat, amiket egy kézlegyintéssel elintézek, mondván ?Mami, a mai időkben ez már nem így van?. Mert ki gondolná azt, hogy egy mai gyermek, akinek a finom kis bársonyos popója a legmodernebb, legnedvszívóbb, legkényelmesebb pelenkákhoz van szokva majd önként és dalolva egy évesen a bilibe fog pisilni, sőt, szól, ha kell neki. Ugye, hogy már maga az elgondolás is megmosolyogtató?

Egészen addig én is így gondoltam, amíg nem találkoztam két ismerősömmel is, akiknél meglepődve tapasztaltam, hogy az 16 hónapos gyerkőcük bizony pelenka nélkül éli világát, mi több, már éjszaka is szobatiszta, ami körülbelül azzal ér fel az én szememben, mintha két évesen nemhogy olvas, hanem maga is könyvet ír. Könyörögve kértem, osszák meg velem a titkot, adják át nekem a bölcsek kövét, és bizony kiderült, hogy a módszer szóról szóra megegyezik a nagymamáméval, így Polli másfél éves volt, amikor én is boldogan vetettem bele magam a bilire/wc-re szoktatás izgalmakkal teli időszakába.

 Kell egy menő bili

Először is kellett egy bili. Ezt már kismamaként beszereztem, igazi high-tech darab, nagyon praktikus wc-szűkítővel meg fellépővel és kényelmes puha ülőrésszel. Olyannyira kényelmes, hogy Polli más, hagyományos bilire nem is akar ráülni, úgyhogy ha bilizni kell, csak ebbe. Nem mellesleg csinos kis darab, ugyanis egy darabig a nappalink vagy a gyerekszoba szerves részét képezte, hiszen naponta többször játszottunk bilis játékot, ráültettem, közben szórakoztattam és persze, hogy akkor pisilt, ahogy leszállt róla.

Mivel minden szakkönyv azt írja, hogy bőven van időnk elhagyni a pelust, én is játéknak fogom fel a szobatisztaság kérdését, és mivel itt a nyár, egy próbát megér, hátha mégis beérik valami Pollinál és egy csapásra szobatiszta lesz. Ebben nagy segítség édesanyám, aki egyik alkalommal beállítva hozzá egy csomag bugyikával fogadott bennünket és közölte, ha már úgyis meleg van, és nincs a gyereken semmi ruha, vegyük le a pelust, adjunk rá bugyit és így megtapasztalhatja, hogy mikor pisil, kakil, ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy jelezni tudja, ha wc-re kell mennie. Anyukám igazi töretlen optimista, nem tántorította el az sem, hogy a közel két hónap alatt Polli végigjelölte a házát, a teraszt, a kertet, a kismedencét, de azóta sem szól, ha pisilnie kell. Valójában tényleg ezt az áldozatot meg kell hozni, ha mást nem, feltekerni a szőnyeget, beborítani az ágyat, kanapét, mert így nyár közepére mintha egyre jobban zavarná Pollit ha bepisil, bekakil. És ez már nagy szó!

Mesével pisilni?

Annál is inkább, mert elképesztően kinyílt az értelme és valóban lehet rá hatni tanmesékkel, szép szóval. Egyik kedvenc mesekönyvének újabb kiadásában az egyik szereplő bepisil, és végül ráül a bilire. Aranyos kis könyv a szobatisztaságról. Polli imádja, és érti, hogy mi történt a mesében, és sokszor említi, ha ő is ?kis tócsát? produkál, így tudom, hogy kezd megérni arra, hogy ő is oda tudjon figyelni, ha pisilnie kell. Egy másik könyv – bár elsőre groteszk mégis az a tapasztalatom, hogy minden gyereket roppantul érdekel ? pedig a kakáról szól, és arról, hogy bizony az állatok is ürítenek, mi is szoktunk és ez természetesen (és vicces). Így ha időnként sikerült egy-egy nagydolgot is a bilinek ajándékozni, akkor azt alaposan meg kellett szemlélni, elkísérni a vécéig és megfigyelni, ahogy eltűnik. Nekünk beváltak ezek a könyvek.

 Tőlünk tanulnak

Minden gyerek az élő példából tanul, legfőképp tőlünk, akaratlanul is mintát mutatunk, ami a gyerekbe bevésődik és óhatatlanul eltanulja tőlünk. Nincs ez másképp a vécével sem. Bár a nyugodt öt perc sem adatik meg nekünk a mosdóban, mert Pollinak mindig akkor támad olthatatlan vágya matatni a fürdőszobában, amikor mi elvonulnánk és nincs az az ajtó ami visszatartaná, így érthető módon tisztában van a vécéhasználattal. Ami most jó dolog, bár ha választani lehetne, inkább azt az öt perc magányt választanám. De ha már így alakult, akkor ezt is felhasználjuk a szobatisztaságra neveléshez: wc-szűkítő segítségével üldögélt már a vécén, és izgalmasnak találja. De még nem kapott rá az ízére.

Segíthet a ruhapelenka?

Ma már csak emlék a ruhapelenka számunkra, én elképzelni sem tudom, hogy anno anyáink, nagyanyáink hogyan tudtak napi 5-10 pelenkát mosni-főzni-vasalni minden áldott nap. Valóban nagy találmány az eldobható pelenka, de egyúttal a szobatisztaság is kitolódott, mivel a hagyományos textilpelenkát bizony rögtön cserélni kellett egy pisi után is, mert zavarta a gyerekeket, így saját érdekükben is minél előbb elhagyták a kényelmetlen gumibugyit.

Még kismamaként kaptam ajándékba egy szett hagyományos pelenka csomagot, hozzá guminadrágokkal, modern textilpelenkákkal, ami édesanyámnál landolt, mondván, majd jó lesz valamire. Természetesen egyik alkalommal úgy utaztunk le hozzá, hogy elfelejtettem pelenkát vinni és vasárnap lévén egy boltban sem tudtuk pótolni a hiányt, így előkerült a hagyományos textilpelenka. Elmondhatom, hogy nekem és Pollinak is okozott meglepetéseket, ha tartósan ezt használnánk, biztos vagyok benne, hogy a szobatisztaság nem lenne kérdés többé, mert mindketten mindent megtennénk azért, hogy szabaduljunk a pelenkától.

 Játékos megoldás

Végül mint tudjuk, játszva tanul a gyerek, így jól jött, hogy a nagymamától kapott egy olyan babát, amihez kis játék bili is tartozik. Ha kedvet kap hozzá, akkor az összes létező babát, plüss játékot, figurát ráülteti a bilire és hangos ?pss-pss? hangadás kíséretével eljátssza, hogy mindegyik pisil.

És persze mindezeket kezdetben nagyon lelkesen csinálta, majd ahogy a nagy könyv is írja, alábbhagyott az érdeklődése az egész szobatisztaság ?kérdés kapcsán és nem hajlandó ráülni se a bilire, se a vécére. Ez nyugtalanított, mert nem tudtam mire vélni az okát, de végül kiderült, hogy ez teljesen természetes, csak idő kell, mert még ezek szerint nem érett meg rá, de már jó úton haladunk. Bele sem merek gondolni, hogy télvíz idején, 8 réteg ruhával mit fogok a játszótér kellős közepén kezdeni egy ?Anya, pisilni kell!? felkiáltással, de majd biztos ez is megoldódik valahogy, hiszen ahogy a védőnőnk mondta, egy menyasszony és vőlegény sem állt oltárhoz pelenkában, úgyhogy még van időnk!

A Mamas & Papas wc-re szoktatós termékeit itt találjátok.

Ezt a posztot Dobos Andrea írta, aki az egyik nyertese a ? Keressük a Mamas & Papas Kismama bloggerét ? pályázatunknak. Fogadjátok szeretettel:)