Subscribe Now

* You will receive the latest news and updates on your favorite celebrities!

Trending News

A weboldalon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújtssuk számodra. Jóváhagyod a cookiek használatát?

Bejegyzés

(A)Mikor beszél a baba – beszélni tanulunk
Babával az élet

(A)Mikor beszél a baba – beszélni tanulunk 

Akinek gyereke van, az tudja, hogy a gyermek egészsége mellett a legjobban a kognitív funkciók fejlődése miatt aggódunk. Hogy vajon időben kúszik, mászik, feláll és jár, hogy vajon időben elkezd beszélni, és hogy okos kisgyerek lesz-e. Megannyi aggódni való, amelyek esetében igaz a mondás, jobb félni, mint megijedni.

Inkább legyünk aggodalmas, körültekintő anyukák és izguljunk feleslegesen, minthogy esetleg lecsússzunk a csöppség fejlődésének fontos szenzitív szakaszairól. Ezek bepótlása vagy korrigálása már nehezebb. A beszéd fejlődésének szakaszai a legtöbb kisgyereknél maguktól épülnek egymásra, mindenfajta beavatkozás vagy speciális külső segítség nélkül. A különböző szakaszok megkerülhetetlenek, átléphetetlenek és kihagyhatatlanok. Azok a gyerekek is ezen az úton haladnak lépésről lépésre, akiknek megkésett a beszédfejlődése, és logopédiai terápia szükséges a korrigáláshoz. Egy félreértés tisztázására: a logopédus hivatott a nem beszélő gyerekek beszédét megindítani, később a torzan, nem jól ejtett (pösze) hangokat javítani. Nincs külön beszédindító szakember, és bár léteznek kiegészítő terápiák, ezek csakis a logopédiai terápia mellett tudják jótékony hatásukat kifejteni.)

Mivel logopédusként dolgozom immár 16 éve.  Bátran merek tanácsot adni abban, hogyan segíthetjük elő gyermekünk beszédének fejlődését, és hogyan érhetjük el, hogy a beszéde tiszta legyen.

Ha hangot hallok, hangot adok

Számos kísérlet bizonyította, hogy már magzati korban a pocaklakó hallja, érzékeli és megkülönbözteti édesanyja hangját. Egészen a korai hónapoktól érdemes pár percre befelé fordulni és beszélgetni azaz beszélni a babánkhoz. Meglepő, hogy milyen hevesen reagálnak az anyai hangra, az anya hanghordozására. Ez a hang lesz az, amely biztonságot nyújt majd a születés utáni napokban. Bátran beszéljünk a babához pelenkázás, fürdés közben, gügyögjünk, nyugodtan használjunk úgynevezett dajkanyelvi szavakat, (paci, bibi, poci stb). Ezek a rövid szavak vezetik majd be a kicsiket a nyelvünk világába.

Grimasz, mimika és játék a szájjal

A kommunikációhoz elengedhetetlen, hogy a csöppség felé forduljunk, láthassa az arcunkat (mimikánkat, artikulációnkat). Már egészen csöpp kortól az utánzás lesz a fő tanulási módszere. Úgy issza arcunk látványát mint a szivacs, ekkor legkedvesebb játéka, ha feléje fordulva grimaszolunk, gügyögünk, bohóckodunk, túlartikulálunk a szánkkal, arcunkkal. Hagyjuk, hogy a csemete megfogja a szánkat, hogy megfigyelhesse a nyelvünk mozgását. Mi pedig ne összetett mondatokat, kisregényeket mondjunk fel neki. Egyszerű hangokat, szótagokat, játékos hangsorokat ismételgessünk, berregjünk, csettintsünk, adjunk ki mindenféle vicces hangot a nyelvünkkel, szánkkal. Azok a babák, akik rendszeresen, közvetlen közelről figyelhetik meg szüleik arcát, azok hamarabb és tisztábban beszélnek, mint társaik nagy valószínűséggel.

A magyar nyelv ritmusa

A magyar nyelv hihetetlenül dallamos, ritmusos, ragyogó nyelvi játékok adódnak abból, ha csak a hosszú és rövid hangokkal játszunk. Pár hónapos babáknak érdemes már ritmusos, játékos gyerekverseket előadni, együtt mozogni, játszani velük a vers ritmusára. Weöres Sándor csodás gyerekversei tökéletesen alkalmasak arra, hogy míg az anyuka jól hangsúlyozva, ritmusosan és játékosan mondja vagy énekli a verset, addig a babát ringatja, döcögteti, végtagjait a vers ritmusára mozgatja. Ezzel gyakorlatilag a szótagolás világába vezetjük be a gyerekeket. Nagyobb babák kezébe már kerülhet fakanál és püfölheti vele ritmusra a kanapét vagy az edény alját. Nagyon szeretik átélni ezeket a különböző ritmusokat.

Nem minden beszéd fejleszt

Sajnos tévedés azt hinni, hogy a különféle mesecsatornák hallgatása vagy a valódi kommunikációt, odafigyelést nélkülöző beszédáradat éppen olyan jó a beszédfejlődés szempontjából, mint az odaforduló, szemkontaktuson alapuló, egyszerűsített dajkanyelv, ahol a kérdés-válasz opponálás is gyakorolható. A tévé, és a fazék kavarása mellől odavetett szavak és mondatok pont azt nem tanítják meg a kisgyereknek, ami a beszéd lényege: közlök valamit és arra a környezetem, a befogadó fél reagál. A tévétől elmarad a visszacsatolás, hiányzik a kölcsönös kommunikáció. Így a gyerek azt szokja meg, hogy ő csak befogad, de nem közöl.

Mutogatás, jelelés

Mivel a beszédfejlődés üteme más és más minden kisgyereknél, valaki viszonylag korán elkezd beszélni, valaki pedig később, de még a normál tartományban. (2 éves kor körül már gyanakodjunk, ha legalább szavak szintjén nem beszél.) Egyes kisgyerekek szinte beszédhiba nélkül, azaz tisztán kezdenek rögtön beszélni, míg másoknál 1-2 év alatt tisztul ki a beszéd, és sok hanghibával, kissé halandzsa nyelven beszélnek. Egyik eset, gyermek sem összehasonlítható, ezért a gyomorgörcsöt kikerülve nem érdemes a szomszéd gyerekéhez hasonlítani a mi csemeténket. Inkább tegyünk róla, hogy minél ügyesebben fejlődjön. Ha egy kisgyerek hallásával semmi gond, akkor semmi sem indokolja, hogy mutogatva vagy mutogatással kísérve tanuljon meg beszélni.

 

A beszédfejlődés rendkívül egyedi, mindenkinél más és már ritmusban, időben indul meg. Van aki már igen korán a gőgicsélés szakaszából eljut oda, hogy rövid dajkanyelvi szavakat mondjon, melyhez értelmet lehet kötni (mama, papa). Vannak akiknél pedig az a szakasz nyúlik ki, amikor a szavak első szótagját mondják (ez teljesen normális, és természetes). Erőltetni, siettetni kár ezt a folyamatot, hiszen például egy alternatív kommunikációs csatorna (a kéz-szem a fül-hang helyett) azoknál a gyerekeknél gátolhatja a normál beszédfejlődést, akinél valamilyen hallási észlelési, vagy egyéb korrigálható probléma húzódik meg a háttérben. Így ők nem lesznek ösztönözve arra, hogy beszéddel kommunikáljanak. Várjunk türelemmel, addig is sok-sok játékos arc az arc felé forduló grimaszolás és hangadás, rengeteg ritmusos vers, mondóka és ének mozgással-mozgatással kísérve és mese, mesekönyv!

Hallás

A normál beszédfejlődés egyik legfontosabb alappillére az ép hallás. Ma már újszülött korban, még a kórházban szűrik a csecsemők hallását, amely arra elegendő, hogy kiszűrje a nem halló babákat, vagy azokat, akiknél minimális hallásmaradvány van. Viszont nem elegendő arra, hogy jelezze azt, ahol épp csak annyi decibel a halláscsökkenés, melytől látszólag hallja a világ zajait (hangjait), de a beszédhangokat pont nem, vagy nem megfelelően. Nem szabad elfelejteni, hogy a különböző hangok, zajok, zörejek különböző frekvencián szólnak. Van aki a magasabb frekvenciájú hangokat nem hallja, és van aki az alacsonyabbat nem.

Gyakran találkoztam a praxisomban olyan nagyothalló kisgyerekekkel, akiknél óvodában derült ki, nem megfelelően hallanak. A szülők elmondása szerint mindig meghallották, ha a szomszéd szobából szólították gyermeküket. Csak azt felejtették el, hogy a kisgyerek nem a hangokat hallotta, hanem a nevének, vagy az utasításnak, kérésnek a dallamát, amelyet megtanult az évek során. Ahhoz, hogy hibátlan, hangtanilag tiszta, ép beszéd alakuljon ki, elengedhetetlen a megfelelő beszédhanghallás. És hogyan tudhatjuk, hogy gyermekünknél ez megfelelően működik? Vegyünk kézbe különböző játékokat, mint a Janod – Tanulok számolni – 10 darabos puzzle-t, vagy mesekönyvet, például a Janod fürdős mesekönyvet és kérjük meg a gyermeket, mutassa meg azt, amelynek a nevét mondjuk, természetesen játékos formában. Haladók kereshetnek nagyon hasonló szavakat is, mint gép-kép, málna-bálna.

Hová fordulhatunk, ha azt gyanítjuk, gyermekünk nem hall megfelelően? A megyeileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálatokhoz, valamint a megyei kórházak audiológiai központjaihoz (ha van ilyen), illetve az Hallásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Szolgáltató Központhoz. (1147 Budapest, Cinkotai u. 125-137.)

Ha nem indul be a beszéd

Mikor van az a pont, amikor már izgulhatunk, ha nem indul be a beszéd? Régen, anyáink idejében az volt az elfogadott, hogy ha 3 éves korában még nem beszél minimum szavak szintjén a gyerek, akkor kell segítséget kérni a logopédustól.

Ma már azt mondjuk, hogy bizony 2 éves korban egy jó 30-50 szavas aktív szókincstárral minimum rendelkeznie kell a gyermeknek, és már rövid, esetleges mondatokat képes legyen alkotni (apa pápá, mámmám). Az teljesen normális, ha a beszédfejlődés során a gyerekek a szavak első szótagjait ismétlik vagy mondják (pl cipő helyett ci, kutya helyett ku), ebből fog majd szépen kinőni a teljes szó. Az viszont aggodalomra adhat jelet, ha a gyermek csak ismételget, echolál, azaz mindent úgy ad vissza mint a visszhang, kérdésre sem válasz-szerű szóval, mondattal felel, hanem megismétli a kérdést. Ez nyilván a beszédfejlődés elején teljesen normális, de ezt a szintet ki kell nőnie a gyerekeknek és képesnek kell lenniük önálló beszédproduktumra.

Beszédfejlődés megindulása

Fontos megjegyezni, hogy a beszédfejlődés megindulása valóban minden kisgyereknél más és más. Nem szabad összehasonlítani gyerekünket a szomszéd gyerekével, a játszótéri pajtásokkal, mert a nyelvelsajátítás folyamata tényleg mindenkinél máshogy indul el. (De a folyamat nagyjából mindenkinél ugyanaz.) Vannak már korán szépen és gazdag szókinccsel beszélő és még több teljesen normális ütemben fejlődő gyerekek. De ha gyermekünk közel két évesen nem beszél egyáltalán vagy csak pár (nem 30-50) szótöredéket, szósalátát használ, kérjünk mielőbb szakembertől segítséget. A beszéd fejlesztésében csak és kizárólag a logopédus illetékes, egyéb kiegészítő (mozgásos) terápiák csak kísérői lehetnek a logopédiai terápiának nem pedig helyettesítői.

Hová fordulhatunk, ha azt tapasztaljuk, gyermekünk beszéde nem fejlődik életkorának megfelelően? Minden városban működik úgynevezett Pedagógiai Szakszolgálat, melynek vannak megyei és országos központjai is. Első lépésben a területileg (városban, járásban) illetékes Pedagógiai Szakszolgálatnál kell időpontot kérni vizsgálatra, mely általában több lépcsős lesz, első lépésben alapos anamnézist vesznek fel a szülőktől (terhesség, szülés, gyermek fejlődésére vonatkozó részletes beszélgetés). Majd pár alkalommal a logopédus megfigyeli a gyermeket és közben vizsgálva próbál diagnózist felállítani és javaslatot tesz a terápia menetére, időtartamára. Mivel ez időigényes folyamat, érdemes a legkorábbi gyanúnál már szakember segítségét kérni, hiszen a korai fejlesztés rendkívül fontos a beszédfejlődés ezen szakaszában.

Ha nem tiszta a beszéd

Mi van akkor, ha beszél a gyerek, csak éppen nem tisztán, hétköznapi szóval pösze, torzan ejti a hangokat és beszéde nem érthető? Teljesen normális, ha egy 3 éves beszéde még alakilag nem ép, azaz sapka helyett szapkát mond, vagy éppen róka helyett jókát vagy lókát, de az sem gond még, ha épp a kakasból lesz tatasz. Ha aggódunk, mikor tisztul ki az a beszéd, akkor először is nézzük meg, hogy a nyelvfék kellően szabad, azaz a nyelv alatti kis bőrhártya nincs-e lenőve, tudja-e a gyerek a nyelve hegyét felemelni a szájpadlására úgy, hogy közben a szája nyitva van.

Lenőtt nyelvfék

Nagyon fontos tudni, hogy a lenőtt nyelvfék egy erek és idegek nélküli bőrhártya, amely kifejezetten meggátolja például az l, r, t, d hangok helyes ejtését. Fül-orr-gégész hivatott ezt felcsípni, amely egy teljesen rutineljárás, ambuláns keretek között végzik el, lehetőleg minél kisebb korban (normál esetben újszülötteknél elvégzik). Általános tapasztalat, hogy amint a kisgyerek 3 évesen bekerül az óvodába, közösségbe, beszéde gyorsabb ütemben fejlődik. Ha gyermekünk beszéde feltűnően érthetetlen, legalább 10-12 hang ejtése hibás, akkor 4-5 éves korában (középső csoportban) már játékosan, rövid foglalkozások keretében lehet artikulációs gyakorlatokkal (ajak és nyelv tornája) előkészíteni a hangok helyes formálását. Ha csak az r hang nem pörög, akkor ráérünk nagycsoportig játékos mondókákkal gyakorolni, (nem erőltetve, mert sokkal rosszabb lehet belőle), és rábízni a logopédusra a munkát, melybe minket is be fog vonni otthoni gyakorlóanyagokkal.

Hová fordulhatunk, ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk pösze, beszéde nem tiszta, érthetetlen? Minden óvodába hetente egy-két alkalommal a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat logopédusa jár ki fejleszteni a gyerekeket. Kivéve azokba az óvodákba, amelyek olyan szerencsések, hogy saját logopédusuk van. Vagy kérjünk tőle időpontot, vagy jelezzük az óvónőknek, hogy szeretnénk kérni gyermekünk logopédiai vizsgálatát (5 éves kortól kötelező). Sajnos fel kell készülnünk arra, hogy a csoportok telítettek, és várólistára kerülhetünk.

Egy kisgyerek életében hónapok is rendkívül sokat jelentenek, pláne, ha beszédfejlődéséről van szó, ezért bátran kérjünk segítséget inkább idő előtt mint idő után.

Korai nyelvi játékok

Grimaszoljunk, berregjünk, csettegjünk, kattogjunk kedvünkre, hiszen a gyerek beszédfejlődése csak és kizárólag az utánzáson alapul. Ezek a kezdeti hangutánzó szavak elengedhetetlenek a beszéd megindulásához. A gyerekek imádják a bábokat, kesztyűbáb vagy ujjbáb, botból vagy fakanálból készített báb bármikor jöhet, a lényeg, hogy felismerhető figurák legyenek. Kutya, cica, kígyó, vonat, méhecske, lovacska, repülő, autó, malac, halacska mind-mind alkalmas arra, hogy előcsalogassuk az első hangutánzó szavakat. Már az egészen pici kisgyereknek bábozhatunk vele, és a bábbal való bohóckodásnál utánozzuk annak hangját. Például a kígyó hosszan sziszegje, a kutya vakkantson, a vonat susogjon, az autó berregjen. Nem kell túlbonyolítani, az egyszerű a nagyszerű ebben a játékban. Később ezekkel lehet úgy játszani is, hogy két báb van a kezünkben, mondjuk az egyik hangját, és megkérjük a gyereket, mutassa meg/fogja meg, melyik hangját hallotta. Imádják 🙂

Az olvasást nem lehet elég korán elkezdeni

A gyerekek vonzalma a képek, képes könyvek után ösztönös, rendkívül szórakoztatja őket. Egy-egy képet nagyon sokáig képesek nézegetni, elveszni az apró részletekben. A legkisebbnek szánt babalapozók, textilkönyvek mint például a Lilliputiens „Ki bújt el Anais mögött?” textilkönyv is kiválóan alkalmasak arra, hogy elidőzve egy-egy képen elmondjuk, mi van a képen. Mindig bíztassuk a kisgyereket, hogy mutassa meg, hol van például a nagy piros labda, fűzzük hozzá, nézd, hogy gurul, neked is van labdád, megmutatod/idehozod? Bátran beszéljünk a színekről, méretekről, számokról, a kisgyerekek nagyon fogékonyak erre. Ha állat van a képen, akkor már egészen kicsi babáknak is mutassunk rá. Utánozzuk is a hangját, már egészen kicsiknek is kínálnak aranyos mesekönyveket. Nagyobbaknak ajánlott többek közt a  Lilliputiens Wonder Anais első kalandom című könyv, amelynél sok és színes kép található. Meséljünk ezekből már ölben minél korábban, hiszen a beszéd prozódiai elemeit (hangsúly, dallam, hanglejtés) ilyenkor figyeli meg a csöppség. A mesekönyvek mellett ilyenkor már bevezethetjük a verseket és mondókákat is, minél egyszerűbb, ritmusosabb, annál jobb. Szívből ajánlom a Kerekítő ölbeli játékok, mondókák könyvsorozatot, igazán szórakoztató a legkisebb gyerekeknek is.

Hangszerek

A szomszédok nagy örömére kihagyhatatlan a hangszerkészlet, benne dobbal, csörgővel és bármivel amit ütemesen lehet ütni, rázni és hangot ad.  Egyik ilyen kedvencünk a Janod Napsütés zeneszett – Xylofon, furulya, tamburin. Már egészen kis kortól a kisbaba hallását, hallási figyelmét lehet felkelteni a hangszerekkel. Ha pedig egy-egy mondókát, verset hangszeres kísérettel adunk elő, a siker garantált lesz. A jó beszédritmus kialakulásához elengedhetetlen a kora gyerekkori ritmizálás, a ritmus megismerése. Ezt pedig úgy lehet elősegíteni, ha ütős és csörgős hangszerekkel a babával együtt verjük a ritmust egy-egy mondókánál. Meglepően hamar ráéreznek a gyerekek, és később már saját magukat tudják kísérni. Természetesen hangszer hiányában a tapsolás is jó, hiszen ugyanazt a célt szolgálja. A fedők vagy botok összeveregetése is hasonló funkcióval bír. Nálunk a babakonyhához tartozó fazék és a fakanál összeütögetése volt a legkedvesebb hangszer.

Szókincsgyarapítás, szógyűjtés

Nehéz belegondolni abba, hogy ami nekünk evidens, az a gyereknek ismeretlen, nem magától értetődő. A babakönyvek, gyerekkönyvek nem biztos, hogy minden témakört lefednek, pláne akkor lehet beszűkült a gyermek szókincse. Ha csak az érdeklődési körét elégítjük ki, és csakis például autós könyveket lapozgatunk vele. Nyilván minden tárgyat nem tudunk megismertetni a gyerekekkel, de törekedhetünk arra, hogy bővítsük szókincsét. Érdemes egészen kis gyerekkel is szógyűjtő játékot játszani, amikor magazinokat, szórólapokat lapozgatva szavakat gyűjtünk és fogalmak alá rendezünk. Szerezzünk be egy kis füzetet, amibe témakörönként ragaszthatunk képeket, ezeket együtt megrajzolhatjuk, kiszínezhetjük a gyerekekkel. Például lehet gyümölcs, zöldség, jármű, bútor, játék kategóriák, és ezekhez gyűjthetünk képeket az újságokból. Bátrabbak már megpróbálhatják kivágni maguk, és beragasztani (stift ragasztóval), ez is remekül fejleszti a finommotorikát. De lehet akár színeket is gyűjteni, például sárga a banán, a nap, a kacsa. Ezeket mindig megnevezzük, visszakérdezünk, kérjük, hogy mutasson rá, így biztosak lehetünk abban, hogy a passzív szókincse és beszédértése megfelelő, melyek alapvető feltételei az aktív beszédnek. De kiválóan alkalmas ilyen szógyűjtésre a képes kártya, egész figurás kirakók, kis figurák. Ehhez ajánljuk a Janod Zigolos kocka kirakós 6 erdei képpel nevű játékunkat.

Tablet, Youtube, telefon

Közhely, de a mai generáció ügyesebben forgatja a technikai eszközöket, mint a nagyi. Kifejezetten káros lehet, ha egy kisgyerek egyfolytában a tévé, tablet előtt lóg. De szerintem nem lehet ezeket az eszközöket kizárni az életükből. Csak éppen okosan kell használnunk őket. Az erős és gyors vizuális élmény az egészen pici gyerekeknek nem ajánlott. Számukra a lassú, felfogásuk tempóját követő lapozók, kártyák az igaziak.

Jó használat

2-3 éves gyerek azonban okosan is használhatja a tabletet, okostelefont. Ha előre lefektetjük a szabályokat, hogy maximum 10 percet nézheti, és csak és kizárólag azt a tartalmat, amit neki szánunk, akkor akár a magunk oldalára is fordíthatjuk az eszközt. Nagyon mókás és igényes verses-zenés videók érhetőek el a Youtube-on. Ezeket tegyük kedvenceink közé, és a ha a gyerkőc ezekből mazsoláz alkalomadtán 10 percet, azzal baj nem lehet. Viszont résen kell lenni, mert a daddy finger és a kinder tojás bontogatós videók állandóan felbukkannak, és tapasztalatból beszélek, annál idegesítőbb már csak a Gummy maci videó lehet:)

 + Tippek a beszédtanulás segítéséhez! 

Beszélni, beszélni és beszélni

Bár én nem vagyok egy szószátyár alkat, a babámhoz valahogy ösztönösen folyamatosan beszélek, már születésétől kezdve. Eleinte a férjem mondta is, hogy minek magyarázok el neki dolgokat, amikor még úgysem érti. Mivel a beszédtanulás alapja az utánzás, így én úgy voltam vele, hogy ha már úgyis magyarázok neki, akkor legalább értelmes dolgokról legyen szó, abból baj nem lehet. Így folyamatosan beszélgettem neki arról, hogy éppen mi történik vagy mi fog történni körülötte. Út közben is mindig magyaráztam neki, hogy miket látunk, és ez az idő előrehaladtával csak annyit változott, hogy lassacskán azon a bizonyos babanyelven elkezdte ő is kommentálni az eseményeket.

Aztán ez a babanyelv folyamatosan fejlődött és lassan elkezdett szavakhoz hasonló hangsorokra emlékeztetni. Nagyjából ezzel egy időben indult meg a mutogatás is, ami remek alkalmat kínált arra, hogy azt a tárgyat, amire rámutatott a kisfiam, a nevén is nevezzem, amit ő persze utánozni próbált. Szerintem nagyon fontos az, hogy szülőként fogadóképesek legyünk arra, ha a gyerkőc kommunikációt kezdeményez. Ha kérdően néz ránk, vagy megmutat valamit, akkor próbáljunk neki válaszolni, beszélni hozzá, hiszen így taníthatjuk meg nekik a legegyszerűbben a kommunikáció alapjait. Ebbe beletartozik az is, hogy amikor a kisgyerekhez beszélünk, akkor nézzünk a szemébe, érzékeltetve ezzel azt, hogy csak rá figyelünk. A gyerekek persze sokszor ezt ösztönösen tudják, és ki is harcolják az igényelt figyelmet. Ha valami fontos dologról van szó, akkor addig úgysem engedik el a ruhánkat, vagy tekergetik a fejünket, amíg a tekintetünket rájuk nem szegezzük.

Egyszerű szavak, mondatok

A kommunikáció egyik alapvető jellegzetessége, hogy legalább kétoldalú kell, hogy legyen. Az tehát nem nagyon működőképes, ha én egymagamban beszélgetek, szükséges hogy magamra vonjam és fenn is tartsam a gyerkőc figyelmét. Ehhez pedig szerintem fontos, hogy mindig a fejlettségi szintjének megfelelően szóljunk hozzá. Sokan ellenzik például a gügyögést, de én úgy tapasztaltam, hogy a gyermek érettségi szintjének megfelelően, a pozitív megerősítés eszközeként igenis hasznos lehet. Hiszen neki is szüksége van sikerélményekre, ahhoz hogy magabiztosan járjon a beszédtanulás rögös útján.

Később pedig, ahogy napról napra nyiladozik a kis értelme, úgy érdemes folyamatosan színesíteni a mondanivalónkat. Lényeges azonban szerintem, hogy minél egyszerűbben, érthetően és sok ismétléssel beszéljünk a picihez. Itt is, mint sok minden másban a fokozatosság a kulcs, hiszen ha például idejekorán túl sok szinonimával próbáljuk megismertetni őket, akkor végül jól összezavarhatjuk a gyerekeket. Így éppen a kommunikáció lényegi része veszik el. Vagyis kezdetben szerintem egyáltalán nem baj, ha a mesekönyvben az a pirosas színű tollas háziállat egyelőre csak pipi, és nem csirke, tyúk vagy éppen kakas. Ráérünk még fokozatosan finomítani a dolgokat, különben is olyan cukik, ahogy nagy örömmel és büszkeséggel nyugtázzák, ha megpillantják a jól ismert mesekönyv, agyonlapozgatott oldalán több-századszorra is a pipit.

Kijavítsuk-e őket vagy sem

Különböző szülők bizonyára különböző nézeteket vallanak annak kapcsán, hogy vajon a gyerkőc által hibásan mondott szavakat vagy mondatokat rögtön javítani kell-e vagy sem. Szerintem ezt is a pici fejlődési fázisának fényében érdemes nézni. Vagyis például a beszédtanulás kezdeti lépéseinél, inkább még a sikerélményen van a hangsúly, hiszen minél nagyobb örömét leli valamiben a gyermekünk, annál szívesebben foglalkozik vele. Így annál könnyebben tud haladni a tanulás különböző lépcsőfokain. Szerintem ahelyett, hogy rögtön kijavítanánk a hibásan mondott szót, érdemesebb egy kérdéssel körüljárni a témát. Áron például óriási örömben tör ki, ha az úton meglát egy bicccííít? Én pedig ilyenkor próbálom kérdezgetni tőle, hogy Mit láttál, biciklit?. Ha ezt a párbeszédet néhányszor elismételjük, akkor sokszor a végén sikerül is kimondania egész tisztán a bicikli szót.

Közös játék

Ahogy a babánk egyre jobban kommunikál, úgy egyre élvezhetőbb lesz vele a közös játék is. Innentől válik igazán interaktívvá a dolog. A közös játék szülő és gyerek között szerintem nagyon fontos, és sokan alábecsülik jelentőségét. Én hiszek abban, hogy az együtt eltöltött perceknek óriási hatása van a picit fejlődésére. A játszószőnyegen például egymással szemben lekuporodva, és valamilyen játékot egymásnak adogatva remekül lehet gyakorolni. Például a tessék és a köszönöm szavakat, illetve azok megfelelő használatát. Én úgy tapasztalom, hogy főleg ebben a korban egy élménnyel teli játék egyáltalán nem feltétlenül igényel bonyolult játékokat. Bár kétségtelen, hogy a piacon rengeteg olyan eszköz áll a kevésbé kreatív szülők rendelkezésére, amelyek segíthetik a gyermekkel közösen eltöltött idő tartalommal való megtöltését.

Éneklés, mondókázás

A kisgyerekek általában nagyon szeretik, ha mondókázunk, énekelünk nekik, még akkor is, ha a hangunk nem feltétlenül teszi lehetővé a művészi előadásmódot, de hát nem is ez a fontos. A lényeg szerintem itt is az örömszerzés, hogy a kicsi élvezze a közösen eltöltött időt. Én úgy tapasztalom, hogy Áron akkor érzi  jól magát velem, ha én is kreatívak és aktív vagyok. Jó meghallgatni egy mókás versikét, dalt vagy megnézni valami rövid zenés mesét a youtube-on. Az igazi szórakozást az jelenti neki, ha én költök kusza rímeket, vagy ha ő is az én mondókázásomhoz nagyon hasonlóan halandzsázhat. Szóval én úgy látom, hogy a pici akkor leli örömét egy cselekvésben, ha teret engedünk kreativitásának és kezdeményező-készségének. Én próbálom színesebbé tenni a közös énekléseket, mondókázásokat úgy, hogy közben sokat bohóckodunk és valami aktivitást is rejtünk a közös mókázásba.

Szerintem alapvetően minden gyerkőc a természeténél fogva tanulni akar. A mi felelősségünk abban rejlik, hogy segítsük őket ezen az úton. Ne romboljuk le a lelkesedésüket azzal, hogy rájuk kényszerítünk valamit vagy folyton javítgatjuk. Inkább próbáljunk olyan helyzetet teremteni körülötte, amelyben örömét leli. Sikerélményeket gyűjthet, és így teret adva a kreativitásának sokkal könnyebben fog haladni a beszédtanulásban is.

Ajánlott bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?